A zsákhordó lepkék (Psychidae)

Zsákhordó lepkék: 1 = Psyche viciella Schiff.; 2-4 = Pachytelia unicolor Hufn.; 5 = Fumea casta Pall.; 6-7 = Apterona crenulella Brd.

Molyszerű, igénytelen kis lepkék, a szárnyuk sötétszínű, gyakran hiányosan pikkelyes. A zsákkészítés művészetében, amely a tokos vagy zsákhordó molylepkéknek is tulajdonsága, nagy jártassággal bírnak. Már a petéből kikelt hernyócska is készít magának, legtöbbnyire anyja zsákjának töredékeiből tokot, amely lakásául szolgál. Mikor azonban a hernyó növekedése szükségessé teszi a lakás nagyobbítását, a tokhoz mindenféle idegen anyagot, növényi részeket ragaszt. E tekintetben mindegyik faj a maga módszere szerint jár el, amely annyira jellemző, hogy némi gyakorlat után nem okoz különösebb nehézséget magának a zsáknak alakja és építőanyaga alapján az építőt megnevezni. A hazánkban mindenütt gyakori Pachytelia unicolor Hufn. hímjének mintegy 35 mm hosszú zsákja száraz levelekkel borított és (mintegy 12 mm) hosszú piszkosfehér csőben végződik, míg a nőstényé mintegy felehosszáig hátrafelé elálló száraz fűszárakkal fedett. A majdnem kizárólag csak füveken élő hernyója 1914-ben és 1915-ben hazánk több helyén mint szőlőkártevő jelentkezett. (Kadocsa, Kísérletügyi Közlem. XXVI. köt.). Vaskos, hengerded, szürke, keresztben fekvő szárdarabkákkal borított a Psyche viciella Schiff. zsákja, amely a bükkönyfélékben található. Talán a legművészibbnek látszik az Apterona-nem zsákja, amely csigaházalakú, spirálisan hajlított és csak föld- és homokszemcsékkel borított. Bizonyos külföldi fajoknak zsákja annyira hasonló a csigaházhoz, hogy túlbuzgó csigahéjgyüjtők már gyakran bekebelezték – nem, kis büszkeséggel – a gyüjteményükbe.

Minden zsáknak két nyílása van: egy széles elülső, amelyek át lakója a teste elejét tolja ki, s egy szűkebb hátulsó, amely az ürülék kidobására szolgál. A hernyó különös alkotású. Mindama testrészei, amelyeket a tovamozgás vagy táplálkozás végett kitol, jól kifejlődöttek, ilyen: a fej, torlábak s a tor, míg az állandóan a zsákba rejtett potrohrész csupasz és puha marad s a lábak helyett csak horogkoszorúkkal felszerelt szemölcsöket visel. A legtöbb zsákhordó hernyó a bábozódás idejére elhagyja gazdanövényét és fatörzsön vagy más hasonló tárgyon zsákja száját keményen leszövi, majd a zsákban bábbá átalakul. A hím megnyúlt, háti sertékkel felszerelt bábja a pillangó kibúvása előtt a zsák hátulsó száján mintegy a feléig kitolódik, míg a nőstény tompavégű bábja a pille kibúvásakor mozdulatlanul a zsákban marad. A Psyhe- és a hozzá legközelebb álló többi nem nősténye el sem hagyja a bábburkot, hanem megelégszik azzal, hogy a testét a feji részén felrepesztett bábbőrből kissé kitolja. A zsákhordó lepkék hímje és nősténye külsőleg nagyban különbözik egymástól, mert míg a hím teste bozontos szőrrel borított, a csápja kettősen fésűs vagy fűrészes, a szárnya pedig egyszínű, gyakran áttetsző, addig a nőstény mindig visszafejlődött, nyűszerű és repülésre teljesen képtelen. A fentebb említett Pachytelia unicolor hímjének szárnya sötétbarna, sűrűn pikkelyes, sárgásvégű rojtozattal díszített, a teste koromfekete, elülső lábaszára hatalmas sarkantyúval felfegyverzett. Ha ilyen hímpillét látunk alacsony röptében a föld fölött tovalebegni, biztosak lehetünk abban, hogy a nyűformájú, esetlen és a zsákban visszamaradt nőstényt keresi, amelynek szeme, csápja és lába visszafejlődött.

A zsákhordó pillék egyik legérdekesebb tulajdonsága az, hogy gyakran szaporodnak meg nem termékenyített peték útján (parthenogenesis). Ez a szűznemzés némely fajnál állandó szabállyá lett s a nőstény a bábból történt kialakulása után azonnal petéket rak a zsákjába. Ilyen módon szaporodik pl. a csigaházszerű zsákjában visszamaradt Apterona crenulella Brd. Sokáig egyedül csak A. helix néven leírt nőstényeit ismerték, míg végül Klausnak 1866-ban sikerült először a hímet is kitenyészteni. Amennyire ezt a mai ismereteink alapján tudjuk, a zsákhordó lepkék meg nem termékenyített petéiből mindig nőstények származnak.

Leginkább a molyok és zsákhordó lepkék rokonsági köréhez lehet kapcsolni az