1. Páncélos orrszarvúak (Rhinoceros L.)

A páncélos orrszarvúakat (Rhinoceros L.) a szabályosan tagolt és elhatárolt bőrredőkön és páncélokon kívül az jellemzi, hogy csak egy tülköt viselnek. A metszőfogak száma négy-négy, melyek közül a felső fogsorban a két belső összenyomott és igen nagy, a két külső pedig kicsi és néha hiányzik; az alsó fogsorban a két belső metszőfog a kisebb, a külsők pedig igen hatalmasak.

Az indiai orrszarvú (Rhinoceros unicornis L.)

[Más nevei: indicus, asiaticus.]

Indiai orrszarvú (Rhinoceros unicornis L.).

Az indiai orrszarvú (Rhinoceros unicornis L.), amely hazájában „genda”, „ganda”, genra” és „gor” neveken szerepel, 60 cm hosszú farkát is beleszámítva, 3.75 m hosszúságot is elér; vállmagassága 1.7 m, súlya kb 2000 kg. A nagyon erőteljes, nehézkes testalkatú állat aránylag rövid, széles és vastag fejével, valamint páncéljainak sajátszerű tagozódásával tűnik ki rokonai közül. Hirtelen lecsapott homloka és 55 cm magas, vastag és tompa, hegyével kissé hátragörbülő tülke közt mély, de rövid, nyeregszerű horpadás tűnik fel. A fül hosszú és keskeny; szélét rövid, kefeszerű szőrök fedik, alsó ajka széles és szögletes, felső ajka rövid ormánnyá nyúlt meg, a térdizületig érő, rendszerint nagyrészt a mély bevágású farba rejtett, illetőleg behúzott farkának hegye két oldalt lapított és sorban elhelyezett sörtéket visel. Alul élesen lecsapott patái nagyok, elől domborúak és legnagyobbrészt szabadon hagyják a hosszúra nyúlt, szívalakú, csupasz, kérges és kemény talpat. Párzó szervei igen nagyok, a hímekéi sajátszerű alkotásúak; a nőstény tőgyén csak egy pár bimbót visel. Az állat bőre szokatlanul vastag, az elefánténál sokkal keményebb és szárazabb s minthogy a laza kötőszövet által alkotott vastag rétegen nyugszik, könnyen ide-oda tolható. A vastag bőr által alkotott szarupáncél tagolt. Több szabályosan futó, mély redő határolja azt és ezek a redők már az újszülöttön is megvannak. A redők szélén a bőr vastagon duzzadt, középen azonban nagyon vékony és lágy, míg egyébként olyan tapintású, mint a vastag deszka (legvastagabb pontján 2.1 cm-t mértek egy berlini állatkertben kimúlt példányon; a bőr összsúlya 235 kg volt). A nyakon, egy „spanyol gallér”-hoz hasonló formában, több ránc fekszik; a végtagokon ezek a szükséges mozgáshoz és mozdulatokhoz alkalmazkodnak. Páncélja felül három széles övre oszlik; az első a nyakat és a vállat, a második a váll és lágyék közti részt, a harmadik az állat hátulját borítja. A páncél többi részét, a testet fedő középső öv kivételével, a redők pajzsmezőkre osztják, úgyhogy egy-egy pajzs jelenik meg a nyakon, a két vállon, a kereszttájakon és a combon. A fülek szélének és a faroknak kivételével csupasz bőrt szabálytalan, gömbölyű, többé-kevésbbé síma szarubibircsek fedik, amelyek a végtagok külső részén oly tömötten állanak, hogy mintegy pikkelyes páncélinget alkotnak, ellenben a végtagok belső oldala és hasfelülete sokszorosan kereszteződő apró mezőkre osztott. A pofa keresztben ráncos. Fiatal állatokon itt-ott egyes kemény, vastag, sörteszerű szőr tör elő. Az állatok színe különböző; a vének többé-kevésbbé a vörhenyesbe vagy kékesbe játszó egyszínű sötétszürkésbarnák. A bőr a redők mélyében halványvörös vagy barnástestszínű. A fiatal állatok sokkal világosabbak, mint az öregek. Egy vén állat zsigereit egy alkalommal megmérték s a májat több mint 13 kg, a lépet 5 kg, a szívet 11 kg-nak találták.

A portugál király 1513 táján kapott egy indiai orrszarvút; Angliába 1685., 1939. és 1741. években kerültek az első élő példányok. Az utolsó Németországba is eljutott és Nürnbergben érmet vertek róla. Tudvalevőleg már Dürer Albert (meghalt 1528.) lerajzolta az indiai orrszarvút, amely Gesner természetrajzában nyomtatásban is megjelent s amely az állat testének különféle részein az orrtülökhoz hasonló bőrsarjadzásokat tüntet fel. Ezeknek azonban nincsen nagyobb jelentőségük s nem egyebek a fogságban jelentkező tüneteknél, amelyekkel az antwerpeni állatkert egy öreg orrszarvúján is találkoztunk.

Az indiai rinocerosznak manapság már csak a Himalája lábától, Nepaltól keletre, Asszám legszélső részéig terjedő keskeny földsáv a hazája; sőt, Lydekker szerint, („Field”, 1908) főleg, ha nem is kizárólagosan, a Kutsch-Bihar-i maharadzsa fennhatósága alá tartozó területeken, vagyis a Bengália és Nepal közötti határtartományokban fordul elő. Az indiai orrszarvú mindenesetre kihalóban levő fajnak mondható. Sokkal közelebb áll a teljes pusztuláshoz, és sokkal több védőintézkedésre volna szüksége, mint sok más nagy vadnak, amelyekről ilyen értelemben rengeteg szó esik.

Fogságban hosszúéletűnek mutatkozott, mint ahogy az egy ilyen nagytermetű állattól elvárható. Egy orrszarvúpár, Blyth szerint, 45 évig élt a Barrakpur-kertben és más európai állatkertben is meggyőződtek szívósságáról.

A jávai orrszarvú (Rhinoceros sondaicus Desm.)

[Más neve: javanicus.]

E nemnek egyetlen más faja Jávában wara vagy warak, Európában jávai orrszarvú néven ismeretes. Lydekker szerint, mindent összevetve, kisebb vagy legalább is könnyebb alkatú, mint az előző faj, nevezetesen a feje a törzshöz arányítva kecsesebb. Tülke kisebb, legfeljebb 25 cm hosszúságot ér el és Kinloch szerint a nőstényen teljesen hiányzik. Felső ajkának ormánykája hosszabb, páncéljainak elrendezkedése más és tülke előtt álló bőrpúpja is különbözik az indiai orrszarvúétől. Nyakpajzsa élesebben válik el s lefele tompa hegyben végződvén, a nyakmagasság alsó harmadáig, tehát sokkal lejebb ér, mint az indiai orrszarvún; ellenben sokkal keskenyebb és oly rövid, hogy a vállpajzsok a mar táján nem különülnek el, mint a másik fajon s ennek következtében a vállpáncélok egymásfölé tolódhatnak és így az egyik könyöktől a másikig terjedő alul széles, felfelé keskenyedő, összefüggő övet alkot. A bőrbibircsek sokkal kisebbek indiai rokonáénál, öt vagy többoldalúak és mozaikszerűen egymás mellett állanak; behorpadt közepükből egy vagy több fekete sörte nő ki, melyek ugyan az idősebb állatok oldalán rendesen lekopnak, de a hátán általában megmaradnak és itt gyenge, ritkás szőrözetet alkotnak. Az állat szennyes szürkésbarna színű és mozaikokra beosztott páncélja bizonyos símaságot kölcsönöz a bőr felületének.

A jávai orrszarvú elterjedéséről nehéz bizonyosat mondani. Trouessart szerint Délkelet-Ázsiában, Asszámtól és Malakkától Jáváig honos; Borneon és Szumatrán nem fordul elő. Feltehető, hogy a szárazföldön is él, valószínűleg azonban a tulajdonképpeni Elő-Indiában nem található; biztos azonban, hogy mindenütt, ahol még megmaradt, ma már igen ritka. Junghuhn szerint Jáva szigetén 3000 m magasságig is felnyomul.