6. család: Keringő bogarak (Gyrinidae)

A tárgyalt két család képviselői jelentéktelen, inkább csak a kutatók szeme elé kerülő állatkák. Egészen más a helyzet azonban az ugyanabba a rokoni körbe tartozó keringőbogarakkal (Gyrinidae), melyek keringését a tavak vagy öblök síma víztükrén szép napokon mindenkor megfigyelhetjük. Sötét, fénylő testük a ráeső napsugaraktól úgy ragyog, mint a fényezett fém. A keringőbogarak a víz tükrén sokszor tömörülnek egy ponton, majd az egyik bogár nagyobb kört ír le, a másik követi, a harmadik ellenkező irányban fejezi be az ívet, egy negyedik más ívet és spirálisokat rajzol és így változó játékban egymáshoz hol közelebb kerülnek, hol széjjeliramodnak. A legkisebb zavarásra villámgyorsan szétszóródnak és elegendő időbe kerül, amig újra összeverődnek, s régi játékukat újból kezdik. Zord, barátságtalan napokon egyáltalán nem láthatók, ilyenkor a parton vagy a víz fenekén bujnak el. A víz alatt a keringőbogarak csak a középső lábukkal kapaszkodnak, elülső lábukkal csak tisztogatva simogatják fejüket és testük elejét, de ezt is használhatják kapaszkodásra vagy fogódzásra. A csíkbogarakhoz hasonlóan repülni is tudnak. E célból valamelyik parti növényen felkúsznak, kitárják szárnyfedőjüket, elevenen mozgatják potrohukat fel- és lefelé, amíg hirtelen surranva, a levegőbe emelkednek.

A közönséges keringőbogár (Gyrinus natator L.), a leggyakoribb fajok egyike. Más keringőbogarakhoz hasonlóan, tojásalakú teste alul kissé lapított, felül domborúbb és lemetszett szárnyfedői a potrohvéget szabadon hagyják. A szabad, kúpalakú csípőkből eredő elülső lábak karszerűen meghosszabbodottak, a középső és hátulsó lábak a lábszár és lábfej kiszélesedése folytán valóságos uszonyokká változtak és úszás közben evezőkként működnek. A rövid, 11-ízes csápok alakja különös, tőízük nagy, a második íz fülalakú és oldalt szőrös, míg a többi íz egészen apró és szorosan egymáshoz símul. A szem szerkezete is különleges, egy széles harántcsik felső- és alsófélre osztja azokat, úgyhogy a keringőbogár egyszerre figyelheti felső szemrészével a levegőt, az alsóval pedig a vizet és úgy a felülről vagy alulról közeledő zsákmányt vagy a fenyegető veszélyt hamar észreveszi.

Közönséges keringőbogár (Gyrinus natator L.).

A Gyrinus-lárvák teste keskeny és megnyúlt, nem hosszú lábuk kétkarmú, a kilencgyűrűs potrohuk pedig hosszú végbélcsővel végződik. Az első nyolc potrohgyűrű oldalán párosával, a kilencediken pedig négyesével keskeny, szőrös kopoltyúfüggelékeket találunk. A felső állkapcsok csövesek. Bábozódásuk egy apró, kétoldalt hegyesedő, pergamentszerű és valamely vízi növényhez vagy a parthoz erősített tokban történik.

A keringőbogarak családjából, melyek az egész földkerekségen elterjedtek, mintegy 300 faj ismeretes. Az álló- vagy lassan folyó vizekben előforduló Gyrinusokon kívül Európában a gyorsfolyású patakokban még az Orectochilus villosus Müll.-t találjuk, amely utolsó haslemezének szőrös közepéről könnyen felismerhető. A forróégöv alatt elég nagytestű keringőbogarak is élnek, mint pl. az Enhydrinae-alcsalád képviselői, amelyek nagyságra vetekednek közepes nagyságú csíkbogarainkkal.