MÁSODIK OSZTÁLY: PAUROPODA

A Pauropodák az erdő árnyas helyein köveket, sziklatömböket bevonó nedves moha alatt és más hasonló nedves helyeken fordulnak elő. Hosszúságuk kifejlett állapotban is alig haladja túl az 1 mm-t. Kis testük a fejen kívül csak 10 szelvényből áll, amelyek a hasoldalon különállók, a hátoldalon azonban a másodiktól a kilencedikig ikerszelvényekbe egyesülnek. Az állatkák vakok és rejtekhelyüket önként sohasem hagyják el. Rendkívül sajátságos alkotású csápjuk van, amely egyedülálló az összes légcsöves ízeltlábúak (Tracheata) közt. A csáp nyelén ugyanis két csápostor van. Az egyik csápostornak ismét két ága van, amelyek közt egy különös, gömbalakú érzékszerv van. A fejen jobb és baloldalt egy-egy ú. n. álszem van, egy ismeretlen rendeltetésű érzékszerv, amely azonban semmiesetre sem szolgálhat látásra. Valószínűbb, hogy azonos a Tömösváry-féle szervvel.

A Pauropodák olyan gyengéd állatok, hogy majdnem sohasem sikerül őket sértetlenül hazavinni. Latzel azt mondja, hogyha sértetlen állapotban akarjuk őket vizsgálni, a legjobban tesszük, ha az erdőbe magunkkal visszük a mikroszkópot és ott helyben végezzük a vizsgálatot.

Az eddig leírt fajok három családba tartoznak. A Pauropodidae-családban a testfelület csaknem síma. Közismert fajuk a Magyarországon is előforduló Pauropus Huxleyi Lubb. A Brachypauropodidae-családban a legelső hátlemezek terecskézettek, pl. Brachypauropus superbus Hansen. Az Eurypauropodidae-család fajain, szemben a két másik családdal, a legelső hátlemez csaknem teljesen elfedi a fejet. Ausztriában élő faja az Eurypauropus hastatus Attems.