MÁSODIK ALREND: Hátpajzsos levéllábú rákok (Notostraca)

A hátpajzsos levéllábú rákok Közép-Európában előforduló két képviselőjének, a Triops cancriformis Schäff. (más nevén: Apus cancriformis) és a Lepidurus apus L. (más néven: productus Bosc.) nevű fajoknak a testét hátoldalról széles, pajzsalakú, a 3 cm hosszúságot, sőt, mint alább látni fogjuk, még többet is elérő héj fedi, melyen elől a három, egymással majdnem összeolvadó szem foglal helyet. A Triopsnak nem kevesebb, mint 60, a Lepidurus-nak pedig 41 pár úszólába van, de a nőstény tizenegyedik lábpára a peték befogadására szolgáló két költőzacskóvá alakult át. A két nemzetség között a legfelötlőbb különbség abban van, hogy a Lepidurus potroha hátul, a két faroksörte közt elhelyezkedő, nyelvalakú, tarajos lemezben végződik, míg a Triops potrohának ilyen nyujtványa nincsen. Mindkét faj apró pocsolyákban él, gyakran együtt a Branchipusszal, melyeknek beszáradásával az összes egyedek elpusztulnak, azonban fennmaradásukat biztosítják a keményre száradt iszapban is életben maradó peték. Arról föntebb már megemlékeztünk, hogy sokáig csak a nőstényeik voltak ismeretesek s hogy hímjeik előfordulását nálunk Dudich, illetőleg Abonyi állapította meg. Hogy alkalomadtán ezek is milyen tömegben jelenhetnek meg, arról Dudich adatai tanuskodnak, aki a Triops cancriformis-ra vonatkozólag a következőket írja: „1924 június és július hónapokban Nagysalló vidékén ez a levéllábú rák roppant mennyiségben volt található. A vizesárkokban, tócsákban, a barázdák vizében százszámra nyüzsgött. Amint a vizek kiszáradásával fokozatosan kisebb helyre szorultak... végül a még éppen folyékony iszapban egymás hegyén-hátán szorongott a sok halálra ítélt Triops és a velük együtt élő tömérdek Streptocephalus torvicornis. Egy kiszáradt tócsának a fenekén, 1 m2 területen 685 elpusztult Triops cancriformist számoltam meg... A legnagyobb példány testhossza (a farokfüggelékeket nem számítva) 71 mm, pajzsának hossza 48 mm, szélessége 43 mm. Az irodalom ismerete alapján mondhatom, hogy ekkora példányt sehol a világon nem fogtak.”

Egyébként a két faj nálunk, eddig tudásunk szerint, csak nagyon elszórtan fordul elő. A Lepidurus gyakoribbnak látszik a Triopsnál.

Lepidurus apus L.

Életmódjukról és előfordulásukról Braun M. a következő találó leírást adja: „Barázdák, útszéli árkok, utak gödrei, szántóföldeken, legelőkön, réteken, ugarokon és kertekben, hegyekben és síkságon levő pocsolyák, ha csak időlegesen van is bennük víz, egyaránt tenyészőhelyei lehetnek a kopoltyúlábú rákoknak, a Triopsnak és a Lepidurusnak is. Nem ritkán hirtelenül megjelennek olyan helyeken is, ahol még egyáltalában nem vagy csak nagyon régen voltak láthatók; azért nem is csoda, hogy a nép hite szerint ilyenkor az égből hullanak alá, mint ez Brauer F. szerint 1821 augusztusában Bécsben történt; u. i. ennek elővárosaiban heves zápor után az utcákon keletkezett pocsolyákban igen nagy mennyiségű Triops cancriformis jelent meg, melyek jóformán egyetlen éjszakán át fejlődtek ki olyan helyeken, ahol megelőző nap még portenger volt. De ismeretes elég olyan hely is, ahol ezek a fajok szinte minden évben, vagy legalább az évek egész során át biztosan megjelennek annak bizonyos szakaszában. Ez az időpont különböző már a mi fajaink esetében is: a Lepidurus productus tavaszi vagy hidegvizi faj, a Triops cancriformis ellenben nyári alak; az előbbi azokban a pocsolyákban jelenik meg, amelyek hóolvadás vagy tavaszi áradások után maradnak. A körülmények természetében rejlik, hogy e fajok élettartama nem túlságosan hosszú, hanem csak pár hétre vagy hónapra terjed, mert a tócsák és pocsolyák beszáradása ez állatok halálát is jelenti.

„Fogságban tartva, nem csekély örömet nyujtanak élénk mozgásukkal, valamint csodálatos elevenségükkel, de viszont csodálatot is keltenek falánkságukkal és gyors növekedésükkel. Igazi kannibálok: a nagyobbak felfalják a kisebbeket, de nagyon szeretik a Branchipusokat is.”

Miként arról már szó volt, rendesen parthenogenetikusan szaporodnak. Azonban tény, miként azt Bernard és Zograf megállapította, hogy tulajdonképpen a hímek is, meg a nőstények is hímnősek, petéket és hím csirasejteket termelnek ivarmirigyeikben, csakhogy a hím állatban a peték nem érnek meg, ellenben a spermatozoák nyilván megérnek a nőstényben a peték mellett. Így tehát számot kell vetnünk azzal, hogy a Triops-félék esetleg önmegtermékenyítéssel szaporodnak akkor, mikor parthenogenetikusan látszanak szaporodni.