5. rend: Szemesostorosak (Euglenoidina)

A legközönségesebb ostoros lények tartoznak ebbe a rendbe. Alig tudunk tóból, vagy folyóból pohárnyi vizet kimeríteni, hogy ezeket a lényeket nagytömegbe ne kapjuk kézhez. A nagyítós vizsgálatra is rendkívül alkalmas lények, mivel meglehetősen nagyok. Szívós, néha vastag bőröcskével vannak borítva, melyen hosszanti csíkolatot, vagy más rajzolatot vehetünk észre. Amoeboid mozgásra nem képesek, mégis nagyon sok faj tudja az alakját változtatni. Mellső testvégükön hosszúkás, mely gödör képződik, melynek fenekéből nyúlik ki az ostor, rendszerint egyes számban, ritkán azonban kettő is. Túlnyomórészt növényi életmódot élnek, mégis egyes színtelenek állati módon baktériumokkal, piciny protozonokkal és algákkal is táplálkoznak. Némelyek mesterségesen annyira rászoknak az állati táplálékra, hogy chromatophoronjaikat is elveszítik. Az állati anyaggal élők ostorgödrének fenekén szájnyílás képződik. Az ostorgödör rendszerint merev rostokból nyert támasztékot. Az ostorgödör közelében van a lüktetőhólyag, mely meglehetősen bonyolult alkatú. Legjellemzőbb szervecskéjük a rendszerint vörösesszínű szemfolt, mely az ostor tövében helyezkedik el.

A szemesállatka (Euglena Ehrbg.) nemzetségébe csupa zöld lények tartoznak, melyeknek testében különféle formált képlethez kötve chlorophyllumot és annak termékeként fénytörő testek képében a növényi keményítőval rokon szénhydrátumot, a paramylumot találjuk. A legismertebb idetartozó faj a zöld szemesállatka (Euglena viridis Ehrbg.) , kb. 1/20 mm hosszúságú, ostora pedig testhossznyi, a test közepén csillagformájú zöld chromatophoron, melyben a pyrenoid néven ismeretes, könnyen színezhető nagy szemcsét találjuk. A protoplazmában még ezeken kívül fénylő paramyllumszemecskék helyezkednek el. Igen kedves szórakozásban részesül az, aki ezt a csinos alkatú lényt a nagyító alatt megfigyelheti. Mindjárt fel fog tünni a mellső testvégből kinyúló ostornak csapkodása, ennek következtében az állatok felső oldalán jobbfelé forgása s a mellső testvégen a szép piros szemfoltocska. Ha az állat mozgása közben valami akadályba ütközik, legyen az só vagy savanyú oldat, amelyet nem tud elviselni, akkor mozgását meglassítja, vagy egyenesen megszünteti, oldalra billen és csaknem gömbölydedre összehúzódik. Közben nagyobb csavarmenetben mozogva, kipróbálja a környező vizet, hol rejt az legkevesebb veszedelmet s útját abba az irányba folytatva, megmenekül a só vagy a sav veszedelmes hatásától. Hasonlóan viselkedik akkor is, hogyha akár árnyék, akár pedig túlerős napfény hirtelen hat rá. Ez a viselkedés nevezetesen, hogy az állatka kedvezőtlen környezetbe kerülvén, a határon megáll, megváltoztatott szögű mozgással több irányban próbálkozik s végezetül rendszerint azon a pályán, melyen jövet az akadályba ütközött, visszaúszik, nagyon sok véglénynek közös ismertető jele.

Polystomella crispa L. nemzedékváltakozása a nyílak irányában. A) fiatal, B) kifejlett nagykamrás egyén, C) rajzóképző, D) rajzó (flagellospora), E) kiskamrás egyén, F) rajzóképző, a rajzók itt állábasok. 1-4 = magvak, 5 = a protoplazmában felporlott magállomány.

A szemállatkák a leírt csavarmentes, szabadonúszó mozgáson kívül még egy másik különleges csúszó, kúszó mozgásra is képesek. Megtelepedvén ugyanis valamely alzaton, kissé összehúzódnak, különösen a hátulsó testvéggel gömbölydeden megdagadnak, mire ez a vastagulat a testen végig gördül, közben mellső testvégüket előrenyujtják, az elvékonyodott hátulsót pedig maguk után húzzák. Ez a metaboila különösen a betokosodásra való előkészülődéskor igen feltünő. Azután az ostor elvesztésével növényi életmódra való áttérésre, az ú. n. palmella-állapotra vezet.

A mi zöld szemállatkánk igen kedveli a szennyes, rothadó vizeket. Éppen ezért nemcsak tócsákban, pocsolyákban, útmenti kerékvágásokban vagy árkokban található, hanem igen gyakran a gazdaság környékén trágyadombok, vagy pöcegödrök s vizelőhelyek közelében is. Az ilyen helyeken millió és millió számra lépnek fel s áldásos rendeltetésük abban áll, hogy a vizet a rothadó, erjedő, bűzös anyagoktól tisztogatják. Másik nevezetes idetartozó lény a vörös szemállatka (Euglena sanguinea Ehrbg.), amelyben annyi vörös festék, az ú. n. hämatochromium képződik, hogy a növényi levélzöldet teljesen elfedi. Ha ez a piciny lény a vizekben nagymennyiségben lép fel, azoknak vörös színét okozza, aminek következtében igen gyakran találkozunk a Vértó elnevezéssel.

Ugyanezek a lények egyes állóvizeink időszakonként megjelenő vízvirágzását is okozzák. Magyarhoni állóvizeinkben vízvirágzást észleltek és írtak le Mártonfi Demeter K. és Győrffy István szegedi professzor.

A szemesostorosok színtelen képviselői a Peranemidák. Ezeknek hasítottszerű szájnyílásuk van, melytől a testbe szívós hártyától támasztott hártya nyomul a testbe. Legszebb példa erre az Alföld vizeiben gyakran található Entosiphon sulcatum Duj. Egyúttal felhívjuk a figyelmet a Scytomonas pusilla Steinra, mely baktériumokkal táplálkozik. Ezt a tényt, mint a hologamiás egybeolvadás példáját, a képen mutatjuk be.

Egybeolvadás, copuláció, Scytomonas pusilla Stein