9. rend: Sokostorúak (Polymastigina)

Az idetartozó ostoros lények közeli rokonok az ősostorosokkal, tőlük csak helyváltoztató szerveik nagyobb számával különböznek. Mellső végükön 3–4, vagy több ostor is lép fel, néha pedig más testtájakban is képződnek ostorok. Egy közülök gyakorta vontató ostorként szerepel s egyúttal hullámzóhártyával kapcsolatban is lehet. Különleges alkotóelemük ezeknek az állatoknak a parabazalis készülék, mely az ősostorosok ostormagjától abban különbözik, hogy benne semminemű chromatinanyag nincsen. Pellikulájuk nagyon gyöngéd s ezért testük feltünő alakváltozásra képes.

Közönségesebb faj a négyostorúak között a jólismert Tetramitus rostartus Perty és a T. pyriformis Kleps, továbbá a háromostoros Dallingeria drysdali Kent és a hatostorú Hexamitus inflatus Duj.

Közülük sok él az emberben élősködő életmódot. Így a bélben élősködik s betegséget okoz a Trichomonas hominis Davaine (intestinalis, Cercomonas) s viszont ártalmatlan lény a női ivarszervben, nevezetesen a hüvelyben található T. vaginalis Domné. Rágcsálókban élősködik és nyolcostorú Lamblia intestinalis Lambl. Ez néha az emberben is található s a tőle független gyulladásos helyeken szaporodik el. Ez a parazita nagyon hasonlít a békaporontyhoz, olyannyira, hogy mellső testvéggel még tapadni is tud s így a bélben biztosítja bennmaradását.

Békáinknak a kloákájában él a Trichomonas batrachorum Perty. Veszedelmes halbetegséget okoz a Costia necatrix Henneg. (Tetramitus nitzschei), melynek egyik leírása szerint 3, a másik szerint pedig négy ostora képződik. Ez a bőrparazita ostorai segítségével aranyhalakra, pisztrángokra, pontyokra kapaszkodik s a halakat előbb-utóbb elpusztítja. Ha azonban a betegséget észrevesszük és a beteg állatokat két- vagy két és fél %-os konyhasóoldatban fürösztjük meg, akkor az ostoros lények egytől-egyig elpusztulnak.