1. rend: Tagoltspórások (Gregarinaria)

A Gregarinákat csaknem kivétel nélkül gerinctelen állatokban találjuk. Mint bélparaziták rendszerint nem okoznak betegséget; kifejlett állapotukban nem is élősködnek közvetlen a bél sejtjeiben, hanem fonalférgek gyanánt csak a bélüregben tartózkodnak s fejükkel csak a bélfalra szívódnak rá. Féregszerű testük, melyben hosszában vagy csavarmentesen izomszálak szaladnak le, mellső és hátsó darabból a protomeritből és deutomeritből áll. Némely Gregarina-félének még egy mellső kapaszkodóval ellátott fele is van, melyet epimeritnek nevezünk. Ilyet látunk a Corycella armatán, melyet a spórások mintaképéül választottunk ki

A spórások legismertebb képviselője a svábbogár. A spórák a cystaburok felrepedésével a szabadba kerülnek, de maguk a szárazságot kettős tokjuk következtében kitünően elviselik. A spóratokot az új gazdaállat bélnedvei oldják föl. A kibújt sporozoidok előbb a bélfal sejtjeit fertőzik s utána csakhamar a bélüregbe hatolnak ki.

Gregarinákat a földigilisztáink hím csiraszervéből, továbbá a konyhai svábnak és a síkféregnek (Tenebrio molitor álcájának vagy lisztkukacnak) beléből gyüjthetünk. A Gregarinák gyönge mozgása egyrészt összehúzódáson, vagy ide-oda hajladozásokon, másrészt pediglen siklóúszáson alapszik. A mozgáshoz izomszálacskákkal, myonemákkal vannak ellátva.