2. ALREND: Csillósszájúak (Trichostomata) | TARTALOM | 4. ALREND: Szájnélküliek (Astomata) |
Az idetartozó egyformán csillós ázalékállatkák arról nevezetesek, hogy szájgödrük bejáratán undulálóhártyák képződnek, melyek a test hosszában állanak és különösen, mint fogókészülékek arra valók, hogy azok segítségével nagyobb áldozatot megfoghasson az állat és lenyelhesse azokat. A Paramaeciummal kapcsolatban megjegyezzük, hogy annak vestibuluma mögött a szájgödri csatornában szintén van kefeszerű tömör hártya, s így a Trichostomata- és Hymenostomata-csoport között lényeges különbséget nem tehetünk, illetőleg felfogásom szerint amazok magasabbrendűek emezeknél.
Vetekszik gyakoriságban a mi paramaeciumainkkal a veseállatka, Colpidium colpoda Ehrbg., melyet hajdanta szintén Paramaeciumnak tartottak. Hasonlóan gyakori a szénainfuzórium, a Colpoda cuculullus. A kis szénainfuzóriumot, a Colpoda parvifrons több példányát, az ábrán láthatjuk a Sphaerophrya magna polypkarjai között. Ez utóbbi 1/201/10 mm hosszúságú, az előbbi mégegyszer oly hosszú. Voltaképpen mind a kettőnek vesealakja van, az állatok csíkolatos teste, elül kissé csavarodottnak mutatkozik. A Paramaecium vizsgálatára beállított tenyészetben a veseállatkák hamarább elszaporodnak, mint a Paramaeciumok, később azonban rendszerint tönkremennek.
A magyar vizekben közönségesek s még a szódás, szíkes vizeinket is jól tűrik az Ophryoglenák. A tudományban viszont sok szó esett a Frontoniákról, különösen pedig a Frontonia leucasról, melynek hatalmas lövedékei: trichocystái szolgáltak arra, hogy rajtuk ezeknek a szervecskéknek alkatát, szerkezetét behatóbban tanulmányozhassák. Valamennyi között a leghatalmasabb undulálóhártyával van ellátva a Tiszában igen gyakran található Lembadion bullinum O. F. Müll.
2. ALREND: Csillósszájúak (Trichostomata) | TARTALOM | 4. ALREND: Szájnélküliek (Astomata) |