5. ALREND: Alulcsillósak (Hypotricha)

A magyar álló- és folyóvizek rendkívül gazdagok ezekben a többé-kevésbbé teknősbékához hasonló állatokban. A teknősbékának csak fejét kell behúzva gondolnunk s lábait meg farkát megsokszorozódva elképzelnünk s mindjárt előttünk áll ezeknek az állatoknak a képe. Még abban is hasonlítanak a teknősökhöz, hogy testük rendszerint merev pelliculával van bevonva, mely a törzsnek mozgékonyságát vagy igen nagymértékben gátolja, vagy pediglen egyenesen lehetetlenné teszi. Az ellapult test hátoldalán rendszerint nem találunk csillót. Ehelyett azonban egykoron itt is előforduló csillókból merev, tapintósörtesorok képződtek, melyek a hátnak rendszerint ormószerű kiemelkedésein, vagy a kiemelkedések oldalain helyezkednek el. A hasoldalon szintén hosszanti sorokban synciliumok, vagy cirrusok képződnek, melyek segítségével pompásan tudnak járni, vagy éppen ugrálni ezek az állatok. A hátulsó cirrusok merevek, hátrafelé állanak s ezek vagy kormányfarokként szerepelnek úszás közben, vagy pediglen a tapintást szolgálják. Néha a jobbfelőli hátulsó sörte, vagy pediglen általában a jobbról álló sörték a lélekzést szolgálják, amennyiben az állatnak nyugvó helyzetében is szüntelen csapkodnak s így a vizet felfrissítik. Szájnyílásuk a hasoldalon rendszerint kissé balfelől fekszik. Hozzá kis szájgödri tölcsér vezet. A tölcsér meg éppen balfelől szájadzik. A tölcsért szájkörüli peristomális mező övezi melynek jobbfelén egy vagy két hosszúkás membranella képződik, balfelét pedig az örvényszerv övezi. Az örvényszerv az állat jobb homlokrészén kezdődik, hol hasoldalt, hol csak oldalt, s a hátra felkanyarodván, gallérszerű nyaktájon át a baloldalra s ott a hasra fordul át, innen pedig a peristomális mező peremén a szájgödri tölcsérbe fut. Az örvényszerv balfele tehát sokszorosan felülmúlja a jobbfelet.

Legközönségesebb Hypotrichus a kagylóállatka, Stylonychia mytilus Müll., melyet oldalnézetben a kép mutat be. Ezen jól kivehető, hogy az állatok kurta lábukkal, mint valami tetvek, miként mászkálnak a víz tárgyain. Egyesek helyben állva s örvényszervükkel szüntelen örvényt keltve fogdossák táplálékaikat, melyek nagyobb lényből állván, rendszerint lenyelésre szorulnak. Mások szaladgálás közben akadnak rájuk és állábaik, meg hullámzóhártyájuk segítségével mintegy felkotorják, felszedik táplálékaikat a vízitárgyakról. Többen közülök azonban kitűnő szabadúszók s eközben baktériumokból, örvénylő táplálkozással élnek.

A Stylonychiákon kívül közönségesek a magyarhoni álló- és csendesen folydogáló vizekben az Oxytrichák, az Uroleptusok és főként az Euplotesek meg az Aspidiscák.