2. Kúszó patkányok (Capromys Desm.)

Rövid, zömök, meglehetősen nagy termetű állatok; testük hátsó fele erőteljes, nyakuk rövid és vastag, fejük elég hosszú és széles; arcorruk megnyúlt és tompán lecsapott. Fülük közepes nagyságú, széles és csaknem csupasz; szemük jókora, felső ajkuk hasított. Végtagjai erőteljesek; kezükön 4, lábukon 5 ujj van, s ezek mindegyike hosszú, görbe és éles karmokkal fegyverzett, csökevényes hüvelykujjukon csak lapos körmük van. Közepes hosszúságú, pikkelyes farkuk gyér szőrrel födött. Bundájuk szőrözete tömött, meglehetősen durva, merev és fényes. Zápfogaik gyökérnélküliek; a felsőkön kívül egy, belül két zománcredő látható.

Életmódjuk elárulja, hogy a kúszópatkányok a hódpatkányok fákon élő rokonai. Igaz, hogyha az ember az esetlen állatot szállító ládában kapja, jogos a kérdése abban a tekintetben, vajjon csakugyan fákon él-e ez az állat? De mihelyt alkalmat nyujtunk neki, rögtön bebizonyítja, hogy az ágak közt mennyire otthonosnak érzi magát. A berlini állatkert kúszó patkányai mindig fölfelé iparkodnak és többnyire a ketrecükbe helyezett „kúszófa” valamelyik ágán végig nyujtózva pihennek. Ma 10 fajt és alfajt különböztetnek meg, sőt még két önálló nemet (a venezuelai Procapromys-t, s a Haiti szigetén élő Plagiodontia-t) is különítettek ki belőlük.

A kúszó patkány (Capromys pilorides Pall.)

[Régi neve: Capromys fournieri.]

Kúszó patkány (Capromys pilorides Pall.).

A mi szempontunkból legfontosabb kúszópatkány-faj, a „hutiaconga”, két más fajjal egyetemben Kuba-szigetén honos, de a sűrűbben lakott helyeken már teljesen kiirtották. Ennek közeli rokona Jamaika-szigetén s a Bahama sziget-csoporton él.

A kúszópatkány testének hossza 45–59 cm, farkának hossza 15 cm, vállmagassága 20 cm, súlya 6–8 kg. Bundája színe sárgásszürke, barna pettyezéssel; a keresztcsont táján inkább vörhenyesbarna, mellén és hasán szennyes szürkésbarna; mancsai feketék, füle sötét színű, mellétől a has hosszában szürke sáv húzódik végig. Testének felső része gyakran nagyon sötét színű; az egyes szőrszálak tövükön fakószürkék, azután mélyfeketék, majd följebb vörhenyessárgák, hegyükön pedig ismét feketék. Oldalain, nevezetesen a váll táján egyes fehér szőrök ötlenek szembe, s ezek valamivel vastagabbak is.

A kúszópatkány sűrű, nagyobb erdőségekben, fákon, vagy a legsűrűbb cserjésekben tartózkodik s éjjel jár elesége után. Az ágak közt nem éppen gyorsan, de mégis ügyesen mozog, míg a földön, hátsó felének túlfejlése következtében esetlenebbnek látszik. Kúszás közben a farkával is kapaszkodik, vagy egyensúlyt tart vele. A földön gyakran egyenesen ül, nyulak módjára, s úgy kémlel körül; időnként röviden szökdécsel, mint az üregi nyúl, vagy pedig esetlen vágtatásba fog, mint a malac. Érzékei közül szaglása a legfejlettebb. Tompa orrhegye és tág, rézsutas metszésű orrlyukai, amelyeket magasabb perem fog körül és mély barázda választ ketté, örökké mozognak, különösen, ha az állat valami ismeretlen tárgyat szaglász.

A hutia-conga általában félénk és jóindulatú, fajbéli társaihoz barátságos és társaságkedvelő. Szívesen eljátszogatnak egymással és sohasem vesznek össze. Ha két, egymáshoz szokott állatot elválasztunk, mind a kettő nyugtalankodik, éles füttyentésekkel hívogatják, s ha ismét összekerülnek, tompa röfögéssel üdvözlik egymást. Még evés közben is megférnek egymással, játszogatnak, pajkoskodnak és sohasem veszítik el jókedvüket. Üldöztetve a kúszópatkány sokkal bátrabban viselkedik, mint azt tőle várhatnók, s ha megfogják, ő is dühös harapással védekezik, mint a legtöbb rágcsáló. A vadonban mindenféle gyümölcs, falevél és kéreg a tápláléka. A fogságban élők, úgy látszik, nagyon kedvelik az erős szagú növényeket, aminők például a méhfű, fodormenta, mozsárvirág, amelyeket a többi rágcsáló rendszerint megvet.

Kuba sok vidéken húsáért üldözik a hutia-congát, amelynek különösen a négerek nagy rajongói s így nagy szenvedéllyel vadásszak. Vagy a fákon keresik föl s az ágak közt fogják meg, vagy éjszaka idején kutyákkal hajszolják, amelyek a lassan futó állatot hamarosan utólérik és könnyen legyűrik.