| 3. Erdei pockok (Evotomys Coues) | TARTALOM | 5. alcsalád: Erdei félpocok-formák (Neotominae) |
A pocok-formák alcsaládjába tartozó, itt ismertetett nemzetségek sorát a kúszó pocokkal zárjuk le. Az idetartozó 9 faj mindegyike az Egyesült-Államok nyugati vidékein él. A kúszó pockok legközelebbi rokonaikkal, a vöröshátú pockokkal egyetemben gyökeres zápfogaik révén áthidaló tagokként szerepelnek az alább sora kerülő csoportokhoz.
A kúszó pocok (Phenacomys celatus Merr.)
A legközönségesebb kúszó pocok-faj életéről is csak keveset tudunk. Miller Gerrit S. annyit említ, hogy Ontarióban a csenevész szederbozóttal benőtt pusztaságokat lakja. Lakását korhadt fatönkben találta. Úgy látszik, tápláléka minden időszakban főképpen a csenevész szederbokorból telik ki.
A gyökeres fogú pockok összefoglalásául Méhely kutatásai alapján kiemelhetjük, hogy míg Miller a Microtinae alcsaládot határozottan északi eredetűnek tartja, addig Méhely a gyökeres fogú pockokra nézve a déli eredetet tartja valóbbszínűnek. A legősibbnek a Mimomys pliocaenicus Maj. tartható, amely a Tunisz negyedkori rétegből leírt Bramus barbarus Pomellel hozható rokonságba.
Az idetartozó beremendi, csarnótai és nagyharsányi felsőpliocén, valamint beremendi, püspökfürdői és brassói diluviális gyökeres fogú pocokmaradványok alapján a fajformálódás néhány tényezőjére is rámutatott Méhely. A második alsó zápfog gyökerének módosulásából a rágás korábbi módja megváltozására következtet: az előbbi őrlő rágás, a későbbi zúzó rágásnak adott helyet. Ugyanezt igazolja a cementállomány meggyarapodása is. Ennek az átformálódásnak okát szerzőnk a nedvesség és szárazság, azaz puhább és keményebb növényi táplálék befolyásában keresi. De bármiként is álljon ez a kérdés, bizonyos, hogy a fajok kiformálódásában az életviszonyokhoz való szükségszerű alkalmazkodásnak nagyon fontos szerepe van. Az új faj tehát a külső létföltételek megváltozásának eredménye.
| 3. Erdei pockok (Evotomys Coues) | TARTALOM | 5. alcsalád: Erdei félpocok-formák (Neotominae) |