4. Halászó betűfogúak (Ichthyomis Thos.)

A betűfogú rágcsálók alcsaládjának a vízi életmódhoz alkalmazkodott nemzetsége. Ezt Thomas tömören emígy jellemzi: „Ez a csoport a halászó vízi életmódhoz alkalmazkodott.” S ezzel bizonyára azt kívánja kifejezni, hogy ebben az esetben az egész testalkat annak a rágcsálók körében gyakori hajlandóságnak kifejezője, hogy a növényevésről leszokva a húsevésre kapjanak rá.

A halász pocok (Ichthyomys stolzmanni Thos.)

Ezt a vándor patkány nagyságú rágcsálót Thomas 1893-ban írta le Peru belsejéből. Feje feltűnően lapos, úgyhogy oldalról nézve olyan, mint a kígyófej. Szeme és füle kicsiny, bajuszsörtéi hosszúak, erősszálúak és messzire elállók; bundája rövid és tömött. Talpa nagyon széles, legyezőalakú; ujjait félúszóhártya köti össze, a szabadon maradt részeken oldalt sűrűn sörtés. Farka hosszú, hengeres, alul hosszabbra nőtt sörtesor nagyobbítja meg a farok oldalfelületét. Egyes részleteket illetőleg a koponyán is bámulatos megegyezések mutathatók ki az ausztráliai úszópatkánnyal (Hydromys), amely szintén a vízi életmódhoz alkalmazkodott. Felső metszőfogai annyira szorosan állanak, hogy egymással szembefordulva, előfelé nyilt csatornát vagy vályút alkotnak. Ennek a „vályú”-nak a peremén a zománcréteg is vastagabb, mint a belső, egymással érintkező élen. Így aztán az érintkezés mentén gyorsabban kopnak a fogak, vagyis hézag támad a két külső perem közt; ezek pedig most már kettős kampóként szerepelnek „s a halfogásnál nyilvánvalóan nagyon beválnak” – jegyzi meg Thomas.

Amint látható, itt nem csupán a vízi életmódhoz való alkalmazkodásról van szó, amire egyébként más rágcsálóknál is találunk példát, hanem valóban egyenesen a halfogás mesterségéhez való hozzáidomuláshoz, ami rágcsálók rendjében páratlan a maga nemében. S hogy ez a faj valóban halászik, kétségtelenné tették a megvizsgált példány gyomrában talált halszálkák és pikkelyek, amelyek Boulenger meghatározása szerint az átlag 15 cm hosszúságot elérő Tetragonopterus alosa Gthr. nevű hal maradványainak bizonyultak.