5. Duzzadtfarkú egerek (Pachyuromys Lat.)

A versenyegerek utolsó nemét a duzzadtfarkú egerek alkotják, melyeknek egy-egy faja ismeretes Észak-, illetőleg Dél-Afrikából. Már külsőleg is könnyen felismerhetők egészen sajátságos, gyéren szőrös és ezért húsvörösbe játszó, megvastagodott, kolbászalakú farkukról. De koponyájuknak is van egy feltűnő bélyege, nevezetesen az, hogy dobcsontjuk óriási módon megduzzadt, úgy, hogy az hátrafelé túlnyúlik a bütyöknyúlványokon.

Dupras duzzadtfarkú egere (Pachyuromys duprasi Lat.)

Duzzadtfarkú egér (Pachyuromys duprasi Lat.).

A duzzadtfarkú egerek, az északafrikai képviselője, néha elevenen is eljut Európába. A berlini állatkert első példányait Werner Ferenctől a jeles bécsi zoológustól és a hüllők kiváló ismerőjétől kapta, aki a Libiai-sivatagból hozta magával az állatokat. Heck ezeket írja róluk („Ill. Ztg.”, 1906): „Szürkéssárga, selyempuhaságú, szőrruhájukkal és nagyszemű fejükkel valóban nagyon takaros teremtések. Hasonlóak az ismert ugróegerekhez, amelyek szintén az északafrikai sivatagok lakói. Legkülönösebb szervük jellemző nevüket adó farkuk… Egészen olyan, mintha valaki rálépett és ennek következtében megdagadt volna”. A farok sajátságos alakja úgy jön létre, hogy zsír halmozódik fel benne. Hogy a farkban zsír halmozódik fel, nem is olyan ritka jelenség az emlősök világában, elég, ha például az ismert zsírosfarkú juhra utalunk. A hatalmasan megnövekedett dobcsontról természetesen azt lehetne föltenni, hogy túlfejlettsége valamelyes kapcsolatban van a száraz steppe- és sivatagvidéken való élettel.” Életmódjukról egyébként Smith A. adatai alapján azt beszélik, hogy éjjeli, kóborló természetű állatok, földalatti lakást ásnak maguknak és rovarokból táplálkoznak. Az utóbbi dolog nem túlságosan ritka dolog a rágcsálók sorában (v. ö. pl. a mi pirók egerünket). A párzás alkalmával való szerelmi harcjátékairól, egymás kölcsönös fölkereséséről, egymás elől való menekülésükről, harapdálódásokról, „csókolódzásukról”, a fiatalok világrajöttéről és fejlődéséről Lataste föntebb említett, sajátságos könyvében részletes följegyzéseket találunk.

A másik duzzadtfarkú egérfaj (P. auricularis Smith), mint már megemlítettük, Dél-Afrikában honos.