17. Bozontosfarkú mókusok (Guerlinguets Gray)

A vastagfejű mókusok és szürke mókusok mellett még egy harmadik mókuscsoport is található Észak-Amerikában, nevezetesen a bozontosfarkú mókusoké.

A feketefejű mókus (Guerlinguets niger L.)

E legnagyobb amerikai mókus négyféle helyi változatban majdnem mindenütt otthonos az Egyesült-Államok ama részeiben, amelyek a Sziklás Hegységtől keletre esnek. Legrégebben a Felső- és Középső-Misszisszippinél előforduló alakja (G. niger rufiventer Geoffr.) [Más neve: ludovicianus.] ismeretes, továbbá a déli államokban és Floridában a G. n. niger L., [Más neve: capistratus.] amelyet egy feketés példányról írtak le s ezért viseli ezt a rá egyáltalán nem illő nevet. Az északi alak valamivel kisebb, mint a déli; háta rozsdabarna, feketével vegyítve, hasa világosbarna. A déli változat színben hasonló, füle és orra azonban mindig fehér, és ezért az összes amerikai mókusok között könnyen felismerhető. Szokásos színe egyébként a fején fekete, a háton barnásfekete, a hason világosbarna; farka sötétbarna, feketével szegélyezve. Színváltozatok ennél a mókuscsoportnál is napirenden vannak, minden árnyalatban, egészen a szurokfeketéig, de fülük és orruk mindig fehér. Hornaday szerint az északi alak a legváltozóbb: 50 példány között is nehéz, ha nem lehetetlen, két teljesen egyformát találni. Sokszor szép szürke a bundája, és akkor olyan, mint egy barnahátú és fejű valódi szürke mókus, sokszor pedig a háta sötétszürke, a hasoldal és a lábak feketék, mindenesetre szokatlan színösszeállítás!

Stone szerint e mókusok erős, fejlett fickók, amelyek szokásai ahhoz az erdőfajtához hasonulnak, amelyben tanyáznak. Lombos erdőkben úgy élnek, mint nyáron a szürke mókusok, de rendszerint nem gondoskodnak olyan előrelátóan a hideg évszakra; inkább elkerülik azokat a vidékeket, ahol hosszabb időn át magas hótakaró fekszik, és napról-napra keresik meg táplálékukat, mikor is az avarban makk és dió után kutatnak és ha ezek nincsenek, farügyekből élnek jól-rosszul. Zord időben szorosan együtt maradnak faodujokban és inkább tűrik az éhséget, minthogy kitegyék magukat a hidegnek. Leggonoszabb ellenségei kétségtelenül a vörös hiúz, a szürke róka és a mosómedve. Az ember is serényen üldözi, mert van némi súlya és húsa is ízletes.