4. család: Pikkelyesfarkú mókus-félék (Anomaluridae)

FEJEZETEK

A mókus-alakúak utolsó családja. Teljes testhosszuk 30 és 50 cm között ingadozik, ebből egyharmad a farok hossza; szintén van repülőbőrük, illetőleg vitorlájuk és ezért az első pillantásra a repülő mókusokra hasonlítanak, de már a vitorla kifeszítésének módjában lényeges különbségek mutatkoznak. A kifeszítés ugyanis nem a kéztő sarkantyúja, hanem a könyöknek egy porcogóból álló rudacskája által történik. Ezenkívül a farok tövének alsó oldalán egészen különös képződmények vannak, nevezetesen nagy, tetőcserépformájú, hegyes szarúpikkelyek, amelyek két hosszanti sorban állanak és az állat kúszását lényegesen segítik; az állat nevét is innen kapta. Ha a repülő mókusok szokása szerint valamely fatörzsön felfelé kúszik, hogy azután fentről lesuhanjon, a pikkelyek szabad élükkel a fakéregre támaszkodnak, amint az állat farkát a fatörzshöz fekteti. Természetesen ezek a külső ismertetőjelek, bármily különösek is, a szigorú szisztematikus számára nem kielégítők; a csontváz, koponya és fogazat megfelelő különbözése is szükséges ahhoz, hogy a rendszeren belül külön családot alkothassanak. Így a pikkelyesfarkú mókus-féléknek 16 bordapáruk van, míg a mókus-féléknek csak 12 vagy 14; a homlokcsonton a hátsó szemüregi nyúlvány hiányzik; a fogsorban fent és lent mindkét oldalon csak egy-egy fog hiányzik és a zápfogak nem gumósak, hanem keresztbenálló zománcredősek.

A pikkelyesfarkú mókusok hazája Afrika, a Szaharától délre; e terület faunájának jellemző állatai és ott a tulajdonképpeni repülő mókusokat képviselik, melyekhez külsejükben és éjjeli életmódjukkal igen hasonlítanak.

Hosszú ideig csak egyetlen élő nem tartozott a családhoz, a tulajdonképpeni pikkelyesfarkú mókusoké (Anomalurus). E nemet Waterhouse már 1842-ben állította fel. Idetartoznak továbbá a fosszilis, harmadkorbeli, Pseudosciurinae nevű rágcsálók és még két más alcsalád, a nemek és fajok egész sorával. Matschie azonban 1894-ben és 1898-ban még két új nemet csatolt ide, ezek az Idiurus és a Zenkerella, melyeknek képviselőit Zenker, a kiváló gyüjtő Kamerunból küldötte a berlini múzeum számára. A két nemet repülőpele-formák (Idiurinae) név alatt új alcsaládba sorozták, amelyet a tulajdonképpeni pikkelyesfarkú mókus-formákkal (Anomalurinae) állítottak szembe; ez azonban egy kicsiny, fosszilis nemen, illetőleg annak egy faján (Leithia) kívül csak egyetlen élő nemet (Anomalurus) tartalmaz.