1. Lágypáncélú tatuk (Tatus Frisch)

[Ide sorolandó a Muletia is!]

A Tatus-nem legismertebb képviselője a lágypáncélúak alcsaládjának. Bár sok fajt ismerünk, céltudatos, földrajzi alapon álló rendszerezésük még nem történt meg. Weber mondja, hogy: „Legismertebb a Tatusia novemcincta L., mely az egész családot képviseli, az összes páncélosak között a legelterjedtebb, mert lakóhelye Texastól Gran Chaco-ig (Észak-Argentina) húzódik. Mellette még néhány helyi jellegű, részben kétes faj lép fel, ezekből legismertebb a Tatusia kappleri Guayanából.” Ma már nem hisszük, hogy egy emlősállat ily nagyon elterjedjen a nélkül, hogy földrajzilag ne legyenek különbségek de az egész csoportnak földrajzi alapon való rendszerezése a jövő feladata.

A kilencöves tatu (Tatus novemcinctus L.)

Kilencöves tatu (Tatus novemcinctus L.).

A kilencöves tatu teste nyúlánk, hossza 40 cm, farka ugyancsak ilyen hosszú. Az irodalomban egyedül Gray említi a lágy pajzsoknak eltérő és érdekes sajátságát. „A lelapított fej – mondja – előre felé vékony ormánnyá keskenyedik. Fejét, homlokát és az ormány tövét szabálytalan sokszögalakú pajzsokból álló páncél fedi. Szemei kicsinyek, fülkagylói meglehetősen nagyok, széles tojásdadalakúak, külső felük és tövük apró, lágy pikkelyekkel fedett. Tarkóján nincs páncél... Az övek száma rendesen kilenc (de előfordulnak 8 és 10 öves példányok is). Az övek téglalapalakú, elől keskenyebb pajzsokból állnak. Az elől levő övközökbe egy-egy keskeny, háromoldalú pajzs ékelődik... Farkának első kétharmadrészét páncélgyűrűk övezik, ezeknek mindegyike három sor díszes és szabályos pajzsból tevődik össze. A fark végét elnyúlt hatszögalakú és rombuszalakú pajzsok fedik váltakozó sorokban. Az alsó lábszárakat apró, lágy, hatszögletű, keresztsorokba rendezett pajzsok fedik. A pajzsok között egyes serték állnak ki, melyek a csupasz részeken sorban elhelyezkedő lapos szemölcsökből hármasával, vagy hatosával nőnek ki. Elől csak négy ujj látható; egy ötödik ujjnak körömnélküli csökevényes maradványa a bőr alatt van. A két külső lábujj elől is, hátul is igen kicsi és messze hátrahúzódott, a mellső lábak középső ujja keskeny és hosszú, a hátsóké széles és rövid és domború. A lábujjak teljesen különállók, az állat ujjonjáró. Ismét egy eltérés a következő alcsaládtól! Giebel szerint a páncél felül fekete, de a sok súrlódástól és kopástól sárgás, néha fehéres.

A rövidfarkú tatu (Tatus hybridus Desm.)

Páncélja csak 6–7 mozgékony csontövből áll. Farka csak akkora, mint testhosszának fele. Hensel ezeket írja róla: „Az általam bejárt vidéken ritkább, mint a kilencöves, melynél felével kisebb. Nem az őserdők belsejében él, hanem inkább az őserdőszéleken, ahol az erdőt mező váltja fel. Úgy látszik, hogy hegységekben gyakoribb, mint az alföldeken. Életmódja és táplálkozása olyan, mint a kilencövesé. A bennszülötteknél „mulita” (öszvérke) a neve, mert fülei állítólag nagyok. Magam azonban azt tapasztaltam, hogy fülkagylói éppen rövidebbek, mint a hasonló nagyságú közönséges tatu fülkagylói.”