MÁSODIK ALREND: Kis denevérek (Microchiroptera)

FEJEZETEK

A kis denevér fajaik számát tekintve ugyan jóval fölötte állanak a nagy denevéreknek, de viszont – mint nevük is jelzi – termetük általában jóval kisebb, mert legföljebb a közepes nagyságú éneklő madárét érheti el. A két alrend életmód tekintetében is különbözik egymástól, amennyiben a kis denevérek általában repülés közben repülő rovarokra vadásznak; igaz viszont, hogy kivételesen gyümölcsevők és vérszívók is akadnak közöttük. Zápfogaik hegyes gumójúak, ami szoros összefüggésben ál táplálékukkal. A felső zápfogak hegyes gumói W alakban sorakoznak. A zápfogak koronáinak szélességi átmérői nagyobbak, mint a hosszúságiak, s keresztben menő barázdákkal árkoltak. Mindezekhez, mint további fontos különbség a mutatóujj csenevész mivolta járul, amennyiben soha sem áll több ujjpercből, mint kettőből, de rendszerint csak egyből. Ezen tehát karom soha sincs. A fülkagyló pereme a fej két különböző pontján ered, a fül tövén tehát sohasem ér össze, vagyis nem alkot zárt gyűrűt. Ha farkuk nincs benne a farkvitorlában, úgy e fölött, nem pedig alatta foglal helyett.

A kis denevérek földrajzi elterjedése általában a rovar-világtól függ, vagyis nem csupán a trópusokat, hanem a mérsékelt éghajlatú vidékeket is benépesítik, s fölhatolnak egészen a sarkkörökig. Az ó- s az újvilágban egyaránt előfordulnak. A denevérek legnagyobb része a kis denevérekhez tartozik, amit eléggé megvilágít az is, hogy ma mintegy 83 nemzetiségbe sorozott csaknem 600 fajukat ismerjük. Térszűkében természetesen nem is gondolhatunk arra, hogy itt valamennyi nemzetséget fölsoroljuk; még kevésbbé tehetjük ezt a fajokkal. Igy tehát csupán azokkal foglalkozunk, amelyek valamely tekintetben figyelmünkre méltók.