2. Sírlakó denevérek (Taphozous E. Geoffr.)

Másodsorban röviden a sírlakó denevéreket említjük meg itten, amelyek nevüket onnan kapták, mert az óegyiptomi sírboltokban tömegesen találhatók, s ezekben bukkant reájuk az a tudós gárda, amelyet ismeretes egyiptomi hadjárata idején I. Napoleon magával vitt volt.

Ennek a nemzetségnek jellemző sajátsága, hogy csak alsó állkapcsukban van 4 metszőfoguk; a fiatal állatnak ugyan felső állkapcsában is nő 2 metszőfoga, de mire teljesen kifejlődik, ezek a fogak kihullanak. Mirigy-táskájuk álluk alatt található, s itt is azt állapíthatjuk meg, hogy ez főként a hímekben fejlett. A farok a farkvitorlát közepe táján fúrja át, úgyhogy vége szabadon áll ki. Érdekes, hogy az állat vissza is tudja húzni a farkát a vitorlába, amely mintegy tokja annak. Télire a farok töve s a csípő táján ezek is jelentékeny hájtömeget gyűjtenek. A sírlakó denevérek hazája Afrika, Elő- és Hátsó-India, az indiai szigetvilág, valamint Ausztrália. Rendszerint barlanglakók, de a sziklahasadékokat és ódon épületeket is fölhasználják pihenőtanyául; egy indiai fajt egy pálma törzsén is megfigyeltek.

A csupasz hasú denevér (Taphozous nudiventris Cretzschm.)

Ez a lángvörös bundájú és csupasz hasú faj nemzetségének legközönségesebb és legismertebb faja. Farka nélkül 9 cm hosszú, és szárnyaival 50 cm-t fog be, így tehát nagytermetű kis denevérnek mondhatjuk. Afrika nagy részében, továbbá Palesztinában és Szíriában nagyon elterjedt. Tristram szerint a Genezareth tava környékének barlangjait ez a faj lakja tömegesen.

A szumatrai denevér (Taphozous affinis Dobs.)

Szumatra szigetén, az előbbivel közeli rokon, de nem ilyen élénken színezett faj honos. Minthogy egy példány rendesen Buxton tornácán tartotta nappali pihenőjét, megfigyelhette, hogy bélsarában gyümölcsmaradványok vannak. Dobson is valószínűnek tartja, hogy nemcsak ez, hanem a sírlakó denevérek más fajai is legalább hébe-hóba, de talán egész rendszeresen is gyümölcsökkel táplálkoznak.