2. Ráncosnyakú denevérek (Cheiromeles Horsf.)

A ritkás szőrökből álló nyakörvön kívül semmiféle szőr sincs a vastag, ráncos bőrön. A lábhüvelykujj hosszabb, mint a többi ujjak, s ellentehető. Fülkagylói nem érintkeznek egymással, s az ajkak símák. A hosszú és vastag farok a kormányvitorla szélén túl több, mint felényire kinyúlik. A torok táját hatalmas toroktáska veszi körül. A mellizmok közt elhelyezett olajozómirigyek váladéka ebbe a táskába ürül. A táskának viszont a hím állaton több, míg a nőstényen csak egy nagy kivezetőnyílása van. Ezen a disznóéra emlékeztető, megnyúlt arcorrú, visszataszító külsejű állaton mégis az a legsajátszerűbb, hogy hónalja alatt mély tasakja, illetőleg erszénye van, mégpedig – ami jellemző – mind a nősténynek, mind pedig a hímnek. Erre az erszényre ennek a teljesen csupasz fajnak okvetlenül szüksége van, mert hiszen a világra jövő csemeték nem tudnának mibe kapaszkodni.

A csupasz denevér (Cheiromeles torquatus Horsf.)

Egyike a legkülönösebb, s egyuttal legundokabb külsejű denevérfajoknak, amely a maláji állattartományban honos. Nagytermetű, mert farok nélkül is majdnem 14 cm hosszú. Teste egészen csupasz, csak nyakán ötlik szembe néhány szál szőr alkotta nyakörve.

Minthogy a hónalji erszény a hím állaton is kifejlődött, arra kell következtetnünk, hogy ikrek esetén az egyik csemetét az apának kell hurcolnia, amint erre a repülő kutyák egyik-másik fajánál láttunk példát.

A csupasz denevér a Nagy-Szunda-szigeteken: Jáván, Szumatrán, Borneón, még pedig a legsűrűbb erdőségek belsejében él. Nappali pihenő tanyáját odvas fákon és sziklahasadékokon kívül valószínűleg valami elhagyott földi üregben is fölüti. Mihelyt a lenyugvó nap a látóhatár peremét érinti, megjelenik a lassú és nehézkes röptű csupasz denevér. Rendszerint az erdőtisztásokon vadászik, de a magasban más területek fölött is látható.