3. Pápaszemes denevérek (Hemiderma Gerv.) | TARTALOM | 5. Lefetyelő denevérek (Phyllonycteris Gundl & Peters) |
Ezen a néven Lydekker több rokon nemzetséget (Ischnoglossa, Glossonycteris, stb.) foglal egybe. Ezeket a kicsiny-, vagy középtermetű denevéreket főleg az jellemzi, hogy arcorruk hosszúra nyúlt és hosszú, keskeny nyelvük erősen kinyujtható. Nyelvük hegye hosszú, tűalakú szemölcsökkel ellátott, s ezekről eddig azt hitték, hogy a vérszívás előkészítésére, illetőleg az állatok bőrének fölhorzsolására valók. Most már kiderült, hogy vagy a kemény héjú gyümölcsök lágy belének, vagy pedig a rovaroknak a virágkelyhekből való kihorgászása az eredeti rendeltetésük. Hogy a nemzetség egyes tagjai valóban gyümölcsevők, közvetlen tapasztalatok bizonyítják. Más fajok gyomrában viszont rovar-maradványokat találtak, ami a mellett szól, hogy táplálkozásuk nem egyöntetű.
A cickány denevér (Glossophaga soricina Pall.)
Leginkább az a szembeötlő ezen a fajon, hogy kormányvitorlája nagyon fejlett, holott ez a gyümölcsevő fajokon rendszerint fejletlen szokott lenni. Dobson hangoztatja, hogy a kormányvitorla fejlettségéből az életmódra is következtetést vonhatunk. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a nagy kormány- vagy farkvitorla a repülés biztonságát, illetőleg az irányváltoztatás gyorsaságát fokozza, ami viszont az állatot a repülő rovar elfogására képesebbé teszi.
A cickánydenevér, amelyet szintén a rovarevő fajok közé soroznak, Mexikótól Paraguayig és Chileig, illetőleg a Nagy-Antillákig van elterjedve.
3. Pápaszemes denevérek (Hemiderma Gerv.) | TARTALOM | 5. Lefetyelő denevérek (Phyllonycteris Gundl & Peters) |