1. Kétujjperces denevérek (Hipposideros Gray)

A föntebb felsorolt elkülönítő bélyegeken kívül Lydekker az orrfüggelék sajátosan eltérő alakját is kiemeli, amennyiben ennek felső- és hátsórésze nem végződik csúcsban. Ezenkívül a hártyának nincs középnyujtványa, amely az orrlyukakat elfödje. Továbbá a fülfedőnek levélforma nyúlványa, az úgynevezett antitragus, amely a valódi patkós orrú denevéreknél a fül előtt helyezkedik el, itt csak egy kis csonk. S minthogy az előzápfogak száma megcsökkent, fogazatuk 30, sőt esetleg csak 28 fogból áll. Nagyság tekintetében egyes fajaik az igazi patkós orrúakat is fölülmúlják.

Commerson denevére (Hipposideros commersoni E. Geoffr.)

A két ujjperces denevérek legnagyobb termetű faja, amely Gambiától a Foktartományig, továbbá Zanzibárig elterjedt, sőt még Madagaszkár szigetén is honos. Egyik alfaja, a Hipposideros c. marungensis Noack., Kelet-Afrikában, főleg a volt német gyarmatokban fordul elő.

Kabócafaló denevér (Hipposideros armiger Hodgs.)

Hazája a Himalája keleti része és Kína. A hímek – farok nélkül – 10 cm-nél hosszabbak. Hutton szerint ez a faj pihenés közben nem burkolódzik be úgy a vitorláiba, mint az igazi patkós orrúak, hanem farkvitorláját, farkával együtt hátára hajtja vissza. Ugyancsak Hutton Mussoorieban azt is megfigyelte, hogy ez a faj egy csűrből már a sötétség beállta előtt, borult időben még napszállta előtt is kivonult és nyugodt, lomha repüléssel röpködte körül a fákat, hogy bogarakra és kabócákra vadásszék. Ezek az utóbbiak ugyanis – amint Hutton megjegyzi – az esős időszakban közvetlenül napszállta után föltűnően hangosak, s ezért a denevérek könnyen akadnak rájuk. Ha ilyen denevért elevenen megfogunk, füle állandóan reszket, s mély, mormogó hangot hallat; ha pedig félelem szállja meg, vagy fölbosszankodik, élesen visít. A fül remegése egyébként a legtöbb rovarevő denevér jellemző sajátsága.