1. Sörtés sünök (Centetes Illig.)

Ez a nemzetség a külsőleg látható fark teljes hiánya révén tűnik ki és a többi rovarevőtől az aránylag nagy, alsó állkapcsában lévő szemfoga által különbözik, amely a felső állkapocs megfelelő gödrébe illeszkedik bele. Fogazata, mint a következő nemé is, 40 fogból áll; fogképlete 2. 1. 3. 3. (4) - 3. 1. 3. 3. Minden állkapocsfélben csak három metsző- és 6 zápfoga van. Csak későbbi életkorukban jelenik meg a felső állkapocsban egy negyedik, kicsiny zápfog a többi három után. Ez nagyon érdekes, ha meggondoljuk, hogy az erszényeseket és egy sajátos kutyaféle ragadozó fajt kivéve, más emlősöknek nincs négy rendes zápfoguk. Ezt összevetve azzal a ténnyel, hogy a sörtés sünöknek és erszényes ragadozóknak három gumósoros zápfogaik vannak, s koponyáik is egyúttal bizonyos nagyon föltűnő hasonlóságokat mutatnak, a fogazatnak ez a sajátsága nagyon valószínűvé teszi, hogy az összes élő emlősök közül a sörtés sün áll a legközelebbi rokoni vonatkozásban Ausztrália és Amerika erszényeseihez (Lydekker.)

A tanrek (Centetes ecaudatus Schreb.)

Tanrek (Centetes ecaudatus Schreb.).

A nemzetség legkiválóbb és legismertebb képviselője a tanrek. Különösen hegyesorrú feje feltűnő; fülei kerekdedek, s hátul kiöblösödők, szemei kicsinyek. Nyaka rövid és valamivel vékonyabb, mint a törzs. Lábszárai középmagasságúak, a hátsók csak kevéssel hosszabbak, mint a mellsők; mellső és hátsó végtagjai egyaránt ötujjasok, a karmok rajtuk középerősek. Az egész testet meglehetős sűrűn födik a tüskék, sörték és szőr, amelyek bizonyos mértékben egymásba átmennek vagy legalább is határozottan mutatják, hogy a tüske csak a szőr átalakulása. Csak a fej hátsó részén, a tarkón és a nyak két oldalán vannak valódi, ha nem is nagyon kemény és némileg hajlítható, körülbelül 1 cm hosszúságú tüskék. De ezek is csak fiatal korban vannak meg és a hát középvonala mentén sorakoznak. Öreg korukban azonban ezek eltűnnek, s csak a tarkón marad meg egy merev sörték alkotta „gallér”. Testének alsó része és a lábszárak szőrrel födöttek, a csupasz, hegyes orron bajuszsörtéket látunk. Az orrhegye és a fülek csupaszok, a végtagokat rövid szőr födi. Tüske, sörte és szőr világossárga; néha világosabb, néha sötétebb, de mindezen képződmények középen feketebarnán gyűrűzöttek, és pedig a háton inkább, mint az oldalakon. A pofa barna, a lábak vörösessárgák, a bajusz sötétbarna. Fiatal állatokon barna alapon sárga hosszcsíkok ötlenek föl, amelyek a kor előrehaladásával eltünedeznek. A kifejlődött állat eléri a 40 cm-t; tehát a legnagyobb termetű rovarevő.

A tanrek eredeti hazája Madagaszkár, de újabban a Mauritius, Mayotte és Réunion szigeteken is meghonosodott. Előszeretettel tartózkodik bozótos, harasztokban és mohokban bővelkedő hegyvidékeken, ahol üregeket, folyosókat és rejtekhelyeket ás a földbe. Félénk, gyanakvó állat, a nap legnagyobb részét teljes visszavonultságban tölti, s csak naplemente után jön elő, a nélkül, hogy odujától messzire merészkednék. A legnagyobb szárazság ideje alatt földalatti lakásának legmélyebb zugába vonul, s ott tölti el az időt áprilistól novemberig, olyan formán, ahogyan a mi sündisznónk alussza át a telet. Amint azonban az első eső a szomjas földet megnedvesítette és a tropikus tavaszt életre keltette, ismét megjelenik. Tápláléka nagyobb részt bogarakból, de gilisztákból, csigákból és gyíkokból, valamint különféle gyümölcsökből áll. A vizet, úgy látszik, nagyon kedveli, mert éjtszaka szívesen keresi fel a sekély pocsolyákat, amelyekben disznó módra az iszapban túrkál. Csekély ügyessége és járásának lomhasága gyakran kiszolgáltatja ellenségeinek, annyival inkább, mert nincs a sünökhöz hasonló védőeszköze. A legügyefogyottabb emlős is hatalmába tudja keríteni és leteperni; a ragadozó madarak serényen üldözik, és hazájának bennszülöttei szenvedéllyel vadásszák mind éber állapotában, mind a száraz időszaki pihenője alatt. Egyetlen, de elég gyönge fegyvere egy nagyon kellemetlen, mosuszszerű szag, amelyet állandóan terjeszt és amelyet ijedtségében jelentékenyen tud fokozni. Hízásának idejében a szigetek piacain élve, megölve, elkészítve árulják a tanreket, sőt a hegyes vidékek lakói ünnepnapokon csak azért jelennek meg a városokban, hogy a véleményük szerint pompás, finom hússal ellássák magukat. Állatunk valószínűen eddig már ki is pusztult volna, ha nem lenne oly szapora; egy ellésre ugyanis 12–16 kölyke van az állatnak, ezek már néhány hónap mulva 7 cm hosszúak és nemsokára élelmüket is megtudják szerezni.