2. alcsalád: Királyka-formák (Regulinae) | TARTALOM | 6. család: Virágjáró-félék (Dicaeidae) |
A királyka vagy koronásmadár-nemhez tartoznak Európa legapróbb madarai. Főként arról ismerhetők föl, hogy a fejtető közepén: sárga- vagy vörösszínű sáv vonul végig s hogy a csüd elől is hosszú szarusínnel van borítva, nem pedig pikkelyekkel. Orrlyukaikat fésűszerű tollacskák fedik, a szájzug fölött néhány fekete sörteszálacska van. A királyka-nem körülbelül tucatnyi fajt és alfajt számlál s tagjai egész Európában, Észak-Afrikában, a Kanári- és Azori-szigetekig, Ázsiában Turkesztántól a Himalájáig és Japánig, az Újvilágban pedig Grönlandtól Mexikóig vannak elterjedve.
A sárgafejű királyka (Regulus regulus L.)
Régebbi tudományos nevei: Regulus cristatus vagy Regulus flavicapillus. Felül fakó olajzöld, halántéka és nyakoldalai fakó olajbarnák; homlokszegélye és szemöldöksávja világosabb, a kantár és a szem környéke fehéres, fejbúbján a toll sárga, a meghosszabbodott fejtetőtollak élénk narancsszínűek, oldalt fekete sávval szegve, hasi oldala rozsdás sárgásfehér, az oldalak rozsdabarnák, az evezők és farktollak olajbarnák; a külsőzászlón keskeny, világos olajzöld szegés, a másodrendű evezők belső zászlója fehéren szegélyezett, a külső zászló fehéressárga,töve mögött fekete harántcsík; a másodrendű evezők hegyén keskeny, fehéres szegély, az elsőrendű evezők elől lévő szárnyfedőinek hegyén széles, sárgásfehér szegély; a szárnyon két keresztsáv keletkezik. A szem sötétbarna, a csőr szarufekete, a láb barna.
A sárgafejű királyka (búbosfejű királyka, zizike) Magyarországon nem éppen ritka madár. Részben téli vendég, részben átvonuló. Télen át inkább csak a sík vidékre vonul s ilyenkor csak kevés van nálunk, ellenben az őszi és tavaszi átvonulás idején mindenütt nagyon gyakori. A sárgafejű királyka tehát Magyarország kis részében téli vendég, túlnyomó nagy részében átvonuló.
Csodálatosképpen még nincs eldöntve, hogy fészkel-e nálunk a királyka vagy sem. Hazai származású tojását még nem ismerjük. A Nemzeti Múzeum tojásgyüjteményében van egyetlen fészekalj, amely azonban kérdőjeles, nem lehet tudni, hogy melyik királykafaj tojásai. Ez a fészekalj Liptómegyéből való. Ezenkívül Ertl G. említi, hogy Feketevágon talált egy fészekaljat, de ez nem került nyilvános gyüjteménybe, így valódiságát nem lehet ellenőrizni. Ha fészkel is nálunk, úgy csak a magasabb hegyvidéki fenyvesekben lehetne fészkét megtalálni.
Gazdasági jelentősége csekély. Egyrészt aránylag kis mennyiségben tanyázik nálunk, másrészt csak az év egy részében. Caiki E. 48 gyomortartalmat vizsgált meg 1907-ben s ezek alapján arra az eredményre jutott, hogy a királyka a fenyvesek szorgalmas rovarpusztító madara. A gyomortartalomban talált rovarok mind olyanok, amelyek fákon élnek vagy ősszel a kéreg repedéseiben találnak menedéket. Mindezek pusztításával erdőgazdasági szempontból hasznos. A magyar madárvédelmi törvény védelem alá helyezi. A magyar madártan szempontjából főleg fészkelésének biztos megállapítása volna rendkívül fontos.
A tüzesfejű királyka (Regulus ignicapillus Temm.)
Nagyságra akkora, mint az előbbi, háti oldala élénk olajzöld, oldalt a nyaka narancssárga, a homlok szegélye rozsdabarnás, a fej elején fekete szegés, a szeme fölött húzódó fehér sáv fölött fekete csík, a szemsáv és ennek szegése szürkésfekete, a szem alatt lévő sáv fehér, alulról sötétebb bajuszával határolva. A fejbúb sötét narancssárga; a fültájék olajszürke; hasi oldala szürkésfehér, a torok és áll fakó rozsdásbarna; az olajbarna evező és farktollak külső zászlóján keskeny, világos olajsárgászöld szegély van, az evezőtollak belső zászlaján széles, fehér szegés; a másodrendű evezők külső zászlaján széles, fekete keresztsáv, miáltal a szárnyon két elmosódott, világosabb keresztsáv alakul. A szem sötétbarna, a csőr fekete, a lába barnás. A tojó fejbúbja világosabb narancssárga.
A tüzesfejű királyka sokkal ritkább nálunk, mint a sárgafejű. Ez is elsősorban átvonuló, csak igen ritkán található télen át. Egyébként ez a királyka sem ragaszkodik tisztán a hegyvidékhez, hanem Magyarországon való átvonulása idején a sík és dombos vidéken is megszáll ott, ahol fenyvesek vannak.
Magyarországon való fészkeléséről semmit sem tudunk. Egyetlen adatunk sincs róla, hogy május vagy június hónapban előfordult volna nálunk a fészkelése sokkal kevésbbé valószínű, mint a sárgafejű királyka fészkelése.
Gazdasági jelentőségre nézve megegyezik gyakoribb rokonával. Szintén védett madár - a védelmet nemcsak többé-kevésbbé hasznos volta miatt érdemli meg, hanem egyúttal kedves, bizalmas megjelenésével is. Magyar földön való megjelenési viszonyainak és fészkelésének kérdése még igen sok megfigyelést és tanulmányt igényel. Minden rávonatkozó adat a tudomány szempontjából értékes.
Ritkán látunk királykát fogságban, mert nagyon nehezen szokják meg a mesterséges táplálékot, nagyon érzékenyek s gyakran már a fogságbajutás alkalmával elpusztulnak. De ha egyszer megszokták a fogságot, akkor gondos ápolás mellett évekig elélhetnek a kalitkában s akkor nagyon kedves szobatársak. A szobában szabadon tartva, még hasznosak is, mert a legyeket összefogdossák.
2. alcsalád: Királyka-formák (Regulinae) | TARTALOM | 6. család: Virágjáró-félék (Dicaeidae) |