Verébsármány (Zonotrichia Sw.)

Észak-Amerikának körülbelül ugyanazon a tájain – mint az előző nemzetséghez tartozó fajok – fordulnak elő a következő, sármányszerű színezettel bíró pinty-félék. Közös jegyeik: ormán alig hajlott, kúpos, karcsú, hegyes, kecses csőr; magas csűd és hosszú ujjakkal bíró láb, hosszú karmokkal; középhosszú szárnyukban aránylag igen hosszú, másodrendű evezőkkel; farkuk körülbelül ugyanolyan hosszú, mint a szárnyuk. Ehhez a nemzetséghez hat faj és alfaj tartozik; a legtalálóbban verébsármányoknak (Zonotrichia Sw.) nevezhetők. A verébsármányok nagyon sokat tartózkodnak a földön és itt egészen úgy járnak-kelnek, szedegetnek, mint a sármányok.

A fehértorkú verébsármány (Zonotrichia albicollis Gm.)

Fehértorkú sármánypinty (Zonotrichia albicollis Gm.).

Feje teteje és tarkója fekete, középen fehéres csíkkal; szeme fölött széles, sárga szemöldökív húzódik, melyet a szem mögött alulról keskeny, fekete csík szegélyez. Pofái és a fültájék hamuszürkék; az áll és torok fehér, alulról keskeny, elmosódó, sötét vonallal határolva. A hasi oldal

a barnásszürke begy és a rozsdásbarna oldalak kivételével fehér; oldalai sötét, hosszanti csíkokkal. A háti oldal és a szárnyfedők rozsdabarnák, dolmánya és válltollai fekete szárfoltokkal és sárgás szegéllyel. A farcsík tollai fakó rozsdabarnák, az evező és kormánytollak olajbarnák, fakó rozsdaszínű, keskeny szegéllyel; a harmadrendű evezőtollak és fedőtollaik külső zászlóikon széles, rozsdabarna szegélyekkel vannak ellátva. Szeme dióbarna, felső kávája szarubarna, az alsó világoskék, lába hússzínű. A tojó színezete kevésbbé élénk.

Észak-Amerika összes keleti államaiban el van terjedve, de míg az északi vidékeken költöző, a délieken csak mint téli vendég jelenik meg. Jóízű húsa miatt imitt-amott lövik, vagy pedig hogy kalitkában tartsák, fogják a verébsármányt. Mint kalitkamadár azáltal szerez gazdájának mulatságot, hogy tavasszal – mint ahogy ezt a hazájában is tenni szokta – éjjel is énekel.

A hajnalsármány (Brachyspiza capensis Müll.)

Valamivel kisebb, mint az előbbi; Mexikótól a Magallán-útig mindenütt el van terjedve, különösen az északi alfaj, amelynek neve perui hajnalsármány, Brachyspiza peruviana Less. (Zonotriachia pileata.) Stolzmann adatai szerint, melyekkel Lane megfigyelései is minden tekintetben megegyeznek, nyugodtan nevezhetnénk Dél-Amerika háziverebének, annyira otthonosan érzi magát az emberi lakások közelében. Táplálékát a földön keresi, különösen a lehullott falevelek között. Ezeket úgy kaparja szét, hogy mindkét lábról egyszerre fölugrik s a földre érve, mindkét lábával hátrafelé rúg.