15. család: Cukormadár-félék (Coerebidae)

FEJEZETEK

Pitpit (Coereba Vieill:)

Ebbe a családba 11 nemzetségbe sorolt 75 faj tartozik. Kistermetű kedves madarak s a délamerikai szárazföld erdőségeiben honosak, Dél-Mexikóban a nyugati part mentén egész a Guayaquil-öbölig, az Andesektől keletre Brazilia délkeleti részéig; továbbá Nyugat-Indiában a Bahama és Galopagosz szigeteken. A nyelv hegye minden fajnál mélyen be van hasítva és pedig két- vagy háromszorosan vagy pedig ecsetszerű foszlányokra osztottan. A csőr különböző alakú és nagyságú lehet. Vannak egészen rövid és vastagcsőrű fajok, de vannak hosszú, vékony, hajlott csőrűek is. Az első evező annyira kicsi és úgy el van dugva, hogy felületesen nézve csak kilenc elsőrendű evezőt találunk rajtuk. A család határait különben bajos pontosan megvonni.

Az összes cukormadarak vidám, élénk, kedves jószágok, melyek életmódjukban, természetükben nagyon hasonlítanak a mi énekeseinkre. Gyümölcsérés idején felkeresik a kerteket és eljönnek az emberi lakások közelébe is. Némely faj a magas hegyvidék sziklás vidékeit lakja, mint például a „szirtek apró szentje” Oreomanes fraseri Scl., mely a Csimborasszón 4000 métert meghaladó magasságban is előfordul.

A kék cize (Cyanerpes cyaneus L.)

Kék cize (Cyanerpes cyanus L.).

A cize-nemzetségre jellemző a kardalakúan hajlott s a fejnél hosszabb csőr s a hosszú szárny, amelyben a szabadon álló kilenc elsőrendű evező közül az első három a leghosszabb; továbbá a középhosszú, némileg kivágott farok.

A kék cize nászruhában lévő hímje gyönyörűen fénylő ultramarinkék, feje tetején ragyogó kékeszöld; háta felső része, szárnya, farka és szemsávja fekete. Az evezők belső szegélye sárga. Szeme szürkésbarna, csőre fekete; lába élénk narancsvörös. Hazája Dél-Amerika nagyrésze.

Schomburgk említi, hogy a bennszülött népek az egyik rokonfajt azért lövik, mert gyönyörűen ragyogó tollazatukból csecsebecséket készítenek maguknak.