Adamas

adamaV. – 1. Isteni aczél, a mely szilárdságánál fogva az istenek eszközeinek anyaga, így Saturnus sarlója (Hesiod. theog. 161), Hercules sisakja (Hesiod. scut. Herc. 137), Prometheus bilincse (Aesch. Prom. 6), Aeetes ekéje (Pind Pyth. 4, 398=4, 224 Chr.) a.-ból készültek. A római költők megtartották e hagyományt, és adamentinusnak, adamenteusnak neveznek különösen az alvilággal összefüggő tárgyakat, a melyek a halandókra nézve sérthetetlenek s a melyeken a kérlelhetetlen végzet uralkodik: a párkák sorstábláit (Ov. met. 15, 813), Cerberus lánczait (Sen. Herc. f. 808), az alvilág kapuit. Prop. 4, 11, 4. A. jelentése (a-damazw) szelídíthetetlen, hajlíthatatlan, tehát egy ilyen természetű érczet, fémet jelöl, s ezért jelzői is (szürke: Hes, theog. 161; halvány: u. a. scut. Herc. 137) fémre vonatkoznak. Hogy milyen anyag volt, azt ma eldönteni nehéz, valószínűleg nem platina. – 2. A.-nak nevezték a régiek a gyémántot is (Plin. 347, 4, 15), mivel véleményük szerint idomítani nem lehetett de természetes kristályait ékkőül használták s akkor is legbecsebbnek tartották. Használták gyógyszerül is hypochondria ellen és ellenméreg gyanánt is. Plin. 37, 4, 61.