Athleta

aJlhthV, a ki Olympiában vagy más görög városokban rendezett versenyjátékok alkalmával föllépett, hogy mint ökölharczos vagy az úgynevezett pancrationban kimutassa erejét és ügyességét. A győzelemmel járó nagy kitüntetés sok fiatal embert csábított arra, hogy egész életét szentelje az athletikának. Diotimus fia: Milon volt az ókor leghiresebb birkózója, a ki Alsó Italiából, Croton városából származott. Bámulatos erejéről csodadolgokat mesélnek. Rómában aránylag későn jöttek divatba a görög viaskodások és athleta-versenyek. A köztársaság idejében csak elvétve történik erről említés. V. ö. Livius XXXIX. 22. M. Fulvius Nobilior 186-ban Kr. e. rendezte az első athleta-viaskodást Görögországból hozott athletákkal. Mintegy száz évvel később Sulla rendezett ilyen athleta-versenyeket (Appian. Bell. civ. I. 99) a Mithridates fölött aratott diadala emlékére, továbbá M. Sacurus 58-ban, Pompejus a saját szinházának felavatásakor 55-ben, C. Curio 53-ban, J. Caesar 46-ban a Mars mezején 3 napig mulattatta a népet. A rómaiak kezdettől fogva némi ellenszenvvel viseltettek a görög athletika iránt. Cicero M. Mariushoz intézett levelében azt írja, hogy nem vágyódik az athleta-játékok után, mert hiszen neki még a gladiatorok sem kellenek. Octavianus (Augustus) császár az actiumi győzelem emlékére évről-évre állandó ünnepi versenyeket rendezett. A Kr. u. első száazdban főleg Nero császár karolta fel az athletákat. A kor írói és költői hiába emelték fel tiltakozó szavukat. Tacit. Ann. XIV. 20. Plin. XV. 4, 49; XXIX. 8. 26. és XXXV. 47. 168. Lucan. Phars. VII. 270. Az athleta-csapatok bejárták az egyes városokat és országokat, a hol szerződésileg kikötött jelentékeny bérért (auctoramentum) léptek fel. Rendszerint sorshúzás alapján kettesével álltak ki a küzdő homokra. Bőrüket kenőcsökkel és olajjal jól bedörzsölték és a viaskodás előtt kölcsönösen homokot szórtak egymás testére. Az athleták gyakorlótere a palaestra vagy gymnasium volt; a mestert gymnastesnek vagy aliptesnek nevezték és ezek maguk is kiváló athleták voltak, kiknek ereje és fürgesége azonban már csökkenőben volt.

Semmiesetre sem voltak az athleták oly népszerűek a provinciákban, mint Rómában, a hol, mint a Caracalla thermáiból a Lateránba szállított mozaikok bizonyítják, a hírneves athleták képmásaivel még a padlókat is diszítették. Aquincumban is van egy mozaik, egy magánfürdő egyik helyiségének padlója, mely meander keretben két birkózó athletát ábrázol (140. á.). A compositio ugyanaz, melyben Herculesnek Antaeusszal való birkózását állítja elénk a Pitti palota udvarán (Firenze) látható szoborcsoport. Csak a csomóba kötött haj a fejek tetején (cirri), továbbá a mezőben látható pálmaág, strigilisek s az olajkorsó és tálcza, végül a küzdők előtt guggoló felügyelő a pálmával árulják el, hogy az aquincumi képben a palaestrából vett jelenettel van dolgunk. Budapest Régiségei I. 143 l.