Atlas

’AtlaV. – 1. Az a-tlhnai igétől, tehát a m. «a hatalmas teherviselő», az ókori mythologiának hosszas fejlődésű alakja, mely a jelek szerint Arcadiában egyfelül az égbe nyúló hegyeknek megszemélyesítése, másfelül egy ős arcadiai napistenség tulajdonságainak ezen személyiségre való ruházása által keletkezett. Ezt az alakot vette aztán eszmekörébe a költészet, melynél A. egyike a titánoknak; szülei Japetus (l. ezt) és Clymene (mások szerint Asia); ő maga Menoetiusnak, Prometheusnak és Epimetheusnak fivére. Hesiod. Theog. 507. Mint tengeróriás ismeri a tenger minden rejtekét, akár csak Proteus; sőt a tenger vészthozó természete lassankint ráragad A.-ra is (oloojrwn), a ki hol saját jóvoltából hordja azokat az oszlopokat, melyek az eget és földet egymástól széjjelválasztva tartják, tehát az eget támasztják, hol büntetésül, a mért a titánok oldalán harczolt az istenek ellen. Homer. Odyss. I, 52. IV, 385. Midőn a nyugat felé hajókázó görögök szemhatára tágult, A.-nak helye is egyre távolabb esett nyugatnak, ama mesés országok tájékára, melyeket az ókori néphit megszokott hogy a világ végén keressen. Így lett belőle a Hesperidák kertjének tulajdonosa, rengeteg nyájaknak gazdája; országa eljut egészen az Oceanus szélére, melyet róla Atlantinak neveznek és a mesés Atlantis vidékére. Még később azonosították a hasonnevü afrikai hegygyel és azt mesélték róla, hogy király volt Africában, mint ilyen gonoszul viselkedett az arra járó Perseusszal szemben, a ki büntetésül a Gorgó-fővel kővé változtatta. Ovid. Metam. IV, 627. Nagy népszerüségnek örvendett A. és a rája vonatkozó mondák a képzőművészetben és a genealógiában, mely őt számos fejedelmi családnak és mythikus nemzetségnek ősévé tette. Gyermekei: a) Plionétól (mások szerint Aethrától) a Plaisok (hét szűzies testvér, a kik egy ideig Artemis vadásztársai voltak, de aztán Orion óriási vadász üldözései elől elébb galambokká változtak, azután csillagképnek az égre kerültek; b) Hesperistől a Hyasok (Hyas testvérei, a kik testvérbátyjuk elvesztén halálra busulták magukat) és a Hesperidák. Ez utóbbiak gondozták egy bűbájos kertben azokat az aranyalmákat, melyeket egykor Ge, az anyaföldnek istenasszonya, Zeus és Hera lakodalma alkalmából az utóbbinak ajándékozott. Ezeket az aranyalmákat elhozni volt Herculesnek egyik feladata, mely kaland a képzőművészetben jóformán népszerűbb volt magának Atlasnak alakjánál is. c) Atlas leánya Gione, Tantalus felesége, Pelopsnak és Niobénak anyja, d) Az Odysseából ismeretes Calypso és mások, kiknek révén A. sok fejedelmi családnak mesés ősapja lett. A képzőművészet eleinte csak képeken és vázákon foglalkozott a.-szal, ott is különös hajlandósággal Herculesszel való találkozása és a Hesperida-almák kalandja iránt. Így ábrázolták a Cypselus szekrényén (Pausanias III, 18, 10), nemkülönben Panaenus híres képén, mely az olympiai Zeus-trónt ékesítette és a tarentumi vázákon, melyek közül néhány (különösen a a ruvoi amphora Nápolyban) napjainkig fennmaradt. A szobrászat csakis a hellenistikus korban kezdett A.-szal foglalkozni, még pedig a pergamusi iskolán belül. Ezen iskola alakította ki A.-t, a mint a földnek (világnak) terhét vállain viselve (141. á. a Nápolyban levő márványszóbor után) annak súlya alatt összeroskad. Ez a felfogás marad aztán irányadó maig, sőt a rómaiak A. typusát azokra a támasztó szobrokra is kiterjesztették, melyek az épületen előfordultak, s melyeknek neve különben telamon volt. Vitr. VI, 10, 6.

2. Azaz Adtla = havasok, jelentékeny hegység Africában Mauretania északi partjának nyugati részében. Herodotus (4, 184) a kis Syrtistől délnyugatra (a Garamantestől 20 napi járásnyira) teszi, de 1, 202 megint a nyugati fekvésre utal. Két ágát különböztették meg: az A. majort, vagyis a mai magas Atlasnak (a bennszülötteknél Dyris) legnyugatibb részét, egy magas, meredek hegységet Mauretania Tingitaniában, mely egy promontoriummal (m. C. Ghir) végződött a róla elnevezett Atlanti Oceánban és az A. minort, az előbbitől északnyugatra.