Ausonius

Decimus Magnus Aus., Burdigalában (Bordeaux) született Kr. u. 310.; atyja Valentinianus császár udvari orvosa, később Illyricum praefectusa volt. Először jogi tanulmányokkal foglalkozott s mint ügyvéd működött, később szülővárosában az ékesszólást tanította. Valentinianus 365-ben fiának, Gratianusnak nevelését bízta rá, majd quaestornak és praefectus praetorionak nevezte ki, végre Gratianus 379-ben consuli méltósággal tüntette ki. Császári tanítványának halála után szülőföldjére vonult vissza s csupán az irodalomnak élt; meghalt 392-ben. Ámbár műveiben sokszor pogány hajlamokat árul el, hivatalosan keresztény volt. Irt epigrammákat, eclogákat, költői leveleket, 20 idillyiumot; ez utóbbiak közül a leghíresebb a Mosella, melyben a Rajna és Mosel mentén tett utazását írja le. Prózában van írva a Gratianushoz intézett gratiarum actio, melyben a consuli méltóság adományozásáért mond köszönetet. Korának leghíresebb költője volt, ámbár művei inkább csak formai, mint tartalmi tekintetben számíthatnak érdeklődésre. – Irodalom: Opuscula, ed. Schenkl (1883), ed. Peiper (1886). A Mosella külön kiadása: Böcking (1845).