Azali

pannoniai néptörzs, mely Ptolemaeus szerint (II. 14, 2) Felső Pannonia legészakibb részén lakott. Nyugotra szomszédai voltak a Boji, keletre északon a Cytni, kiket Ptolemaeus még szintén Felső Pannoiába sorol, de már a másik keleti szomszédnép, az ezektől délre lakó Eravisci Alsó Pannoniához tartoztak, délen a Balatonnál az Osones laktak. Az Azalus név az illetőségi hely megjelölésére előfordul két katonai diplomán, melyek annyival becsesebb emlékek, mert az Azali imént leírt területén kerültek napfényre. Általában azt tapasztaljuk, hogy a barbár katonák, mihelyt a segédcsapatokban a 25 évet kiszolgálták, legszivesebben szülőföldjükön telepednek meg. Az egyik diploma (CIL, III D. LXV) Ösküről, 154-ből való s tulajdonosa Ursio, Bustronis f(ilius) Azalus, a másiké (LX) pedig, mely Aszáron került napfényre s 148-ban kelt, Attae Nivionis f(ilio) Azalo szólt. Hogy az Azali a többi pannoniai néptörzs példájára szintén civitast alkottak, kitünik egy fermói (Olaszország) feliratból (CIL IX 5363): L. Volcacio Q. f. Vel(ina) Primo, prae(fecto) coh(ortis) I Noricor(um) in Pann(onia), praef(ecto) ripae Danuvi et civitatium duar(um) Boior(um) et Azalior(um), trib(uno) milit(um) leg(ionis) V. Macedonicae…… E szerint a Boji és Azali szomszédos civitasai a Dunaparttal együtt egy praectusnak (rendkivüli biztosnak) voltak alárendelve. Természetesen ez az állapot csak addig tarthatott, míg a civitas területén vagy hozzá közel valamely község városi szervezetet nem nyert, a melyhez aztán a civitas attribuáltatott.