Bacchylides

BakculidhV, görög lantos költő, a ceosi Simonides nőtestvérének fia a Ceos szigeti Iulisból a Kr. e. 5. század derekán. Simonidesszel együtt hosszabb időt töltött Siciliában, Hiero udvaránál; később Peloponnesusba vonúlt. Sokoldalú költő volt: írt hymnusokat, paeánokat, dithyrambusokat, epiniciumokat, szerelmi és tánczdalokat. Nyelvben és verselésben megközelíti Simonidest, néha Pindarust; ügyesen alkalmazta a refraint. Az alexandriai kritikusok beiktatták a lyrikusok kanonjába s valóban B. mestere a festői leírásnak. Horatiusra hatással volt. Régebben ismert töredékei megtalálhatók Neue (1823) és Bergk (Poetse lyr. Gr. II, 527 skk.) kiadásában. Ezeket magyarra fordította Fabichlich (1804); egy hosszabb töredékét rímesen Latkóczy M. (E. Phil. közl. 1886). Legújabban világra szóló fölfedezés történt B.-re nézve, mely a régebben ismert 120 sornyi töredéket 1200-ra szaporította. nevezetesen egy aegyptusi papyruson, melyet Oxyrhynchusban találtak, fölfedezték B. elveszett költeményeinek egy részét; a papyrus ž részben epiniciumokat, ź részben kardalokat ad: nem tartják e leletet egységes könyvnek, hanem B. költeményeiből való szemelvénynek. E papyrus az angol British Museum birtokába jutott és Kenyon adta ki először (The poems of B. from a papyrus in the British Museu med. by Fr. Kenyon, London, 1897, Longmans et Comp. LIV. 246 l. Ára 5 shilling); kiadta továbbá Blass (Teubernél, 1898), ki a papyrus-darabok összeállításában is segédkezett. E fölfedezés alapján irt B.-ról szellemes ismertetést Wilamowitz-Moellendorf (Weidmann, 1898), nálunk Hegedüs István az Egy. Ph. Közl.-ben (1898), a ki le is fordította B.-t.