Baltro.

Ezt a szót Horatius használja sat. 1, 2, 2. Egy személynek a neve, még pedig Maecenas egyik bohókás kisérőjének, sat. 2, 8, 21. A szó értelme «fecsegő, tréfás, bolondozó», mondja Varro. r. r. 2. 5, 1. Érdekes Porphyrio ezen meghatározása: «scurrae a balatu et vaniloquentia dicuntur» (idézi Kiessling Horatius-kiadásában).