Adrastus

’(AdrasioV. – 1. Bias unokája, Talaus és Lysimache fia. Az Argosban uralkodó három család (Biantidák, Melampodidák és Proetidák) közt kitört viszálykodásban Amphiaraus megölte Talaust, Adrastust pedig elkergette, ki anyai nagyapjához, Polybushoz menekült Sicyonba, s itt a királyságot örökölte. Herod. 5, 67. Pind. Nem. 9, 20. Később azonban kibékült Amphiarausszal, feleségül adta hozzá nőtestvérét, Eriphilét, s visszatérvén Argosba, itt uralkodott. Egy viharos éjjel nagy veszekedés támadt palotája előtt: két menekült, Polynices, Oedipus fia, és Tydeus, a calydoni Oeneus fia, az egyik oroszlánbőrrel, a másik vadkanbőrrel a testén, jött a pitvarajtó elé, hogy éjjeli szállást kérjenek. A. a zajra előjött, s egy jóslat alapján, mely szerint leányait oroszlánhoz és vadkanhoz kell nőül adnia, Argeát Polynicesnek, Deipylét Tydeusnak tette feleségévé; megigérte, hogy visszasegíti őket hazájukba, s régi rangjukhoz juttatja. Előbb Polynices számára gyűjtött sereget, s megindította a hét hős híres és végzetes hadmenetét Tebae ellen. E hét hős: Adsrastus, a hadsereg vezére, Polynices és Tydeus, a két királyi vő, Hippomedon és Parthenopaeus, A. testvérei, Capaneus, egy Proetida, és Amphiaraus, ez utóbbi csak neje fondorkodása kövekeztében (l. Amphiaraus) csatlakozott a menethez. Midőn a sereg Nemeához ért, Hypsipyle, Opheltesnek, Lycurgus király fiának dajkája, a fűbe tette a gondjaira bízott csecsemőt, hogy a szomjas hősöket egy forráshoz vezesse, de távollétében Opheltest egy kigyó megölte. A vezérek ünnepi temetést rendeztek neki, s tiszteletére megalapították a nemeai játékokat. Amphiaraus azonban azt jósolta, hogy a csecsemő sorsa az ő végzetüket jelzi, s a gyermeket Archemorusnak (= a végzet kezdete) nevezte. Thebae elé érve, Tydeust követül küldték a városba, hogy békés egyességet eszközöljön ki; de Eteocles visszautasította ajánlatát és 50 thebaei embert állított lesbe ellene, a kiket Tydeus egynek kivételével leterített. Hom. II. 4, 376 sk. A hét vezér most bekerítette a várost s egy-egy hadosztálylyal a város hét kapuja elé állott. Összecsapván a két tábor, mind a két fél vitézül harczolt; de az istenek a thebaeieket pártolták, mert Menoeceus, a Creon fia, Tiresias jóslatából lelkesítve önként feláldozta életét hazájáért. Az ostrom alatt Capaneus már elérte az ostromhágcsón a falak ormait, s fennen dicsekedett, hogy még Zeus akarata ellen is beveszi a várost, midőn villámsujtottan a földre bukott, s a sereg megijedve futásnak eredt. Polynices és Eteocles egymás kezétől estek el. A. kivételével, ki Aron nevű isteni eredetű lován (Hom. II. 23, 346) az attikai Colonusba vágtatott, az argosi hősök mind elvesztek. Polynicest a thebaeiek nem akarták eltemetni, de A. kérelmére Theseus kényszerítette Creont, hogy az elesett hősöket végtisztességben részesítse. Aesch. Sept. c. Thebas. Soph. Oed. Col. 1248. Eur. Phoeniss. és Supplices. Stat. Thebais. Apollod. 3, 6–7. l. Tíz évvel később Adrastus a hét vezér fiaival, az epigonusokkal indult Thebae ellen. Ezek: Aegialeus, A. fia, Alcmacon, Amphiaraus fia, Diomedes, Tydeus fia, Promachs, Parthenopaeus fia, Sthenelus, Capaneus fia, Thersander, Polynices fia, Euryalus, Mecisteus fia. Kevező jelekkel indultak e második thebaei háborúba, mert Amphiaraus jóslata azzal biztatta őket, hogy mindnyájan élve térnek vissza, Aegialeus kivételével, kinek atyja az első háborúban megmenekült. S. Glisas város mellett (Paus. 9, 19, 2) a döntő ütközetben Adrastus fiát Laodamas, Eteocles fia, meg is ölte, de maga is elesett Alcmaeon kezétől, s az epigonusok Thebaet elfoglalták, hol ezentul Thersander uralkodott. A város lakosainak egy része Tiresias tanácsára a thessaliai Histiaeotisba vagy mások szerint az illyriai encheleusokhoz költözött, hol Cadmus utódai birták az uralmat. A. fia halálán búsulva, visszavonulás közben Megarában meghalt. Apollod. 3, 7, 2–4. Argosban és Sicyonban heros gyanánt tisztelték. – 2. L. Adrastea, 1.– 3. Gordius phrygiai király fia, véletlenül testvére gyilkosa lett, s ezért Croesus udvarában keresett tisztulást. Itt a király vendégszeretőleg fogadta, de A. egy vadkanvadászaton Croesus fiát, Atyst, véletlenül megölte, s emiatt ennek sírján önkezűleg vetett véget életének. Her. 1, 35–45.