Bellona, Duellona

(a bellum vagy duellum szótól), a rómaiak hadi istenasszonya, Marsnak felesége vagy nővére (mások szerint leánya vagy dajkája). Tisztelete nagyon régi, már P. Decius Mus az ő nevét veszi ajakára a Vezuv melletti csatában. Liv. VIII, 9. Temploma, mely a Campus Martiuson állott, színhelyéül szolgált annak, midőn a senatus külső országok követeit fogadta, avagy a háború után először találkozott a csatamezőről győzelmesen visszatérő hadvezérekkel, a kik diadalmenetre tartottak igényt. A templom hátulsó részén volt egy oszlop; innen ejtették meg a hadüzenetnek egy lényeges részét; egy dárdának hajítását az ellenség országa felé. Ovid. Fasti, VI, 201 skk. B. ősitaliai istenasszony volt, úgy látszik a sabinusoktól származott és későbbi időben Virtusszal azonosították. Noha az idők folyamában vele jóformán egészen összeolvadt, mégis jól megkülönböztetendő tőle az az ázsiai istenasszony, a kinek hazája Comana volt (Cappadociában) és kinek tiszteletét a Mithridates-féle háború idején Sulla honosította meg Rómában. Az újfajta istentisztelet részére a Circus Flaminius tájékán teremtettek új otthont és a comanai szentélyt mély talajbevágásokkal (Strab. XII, 535), berkekkel (Corp. Inser. Latin. VI, 2232) és kis dombocskákkal (v. ö. Tertull. de pall. 4, Orelli 4983) mesterségesen utánozták. Külső papjai voltak (Bellonarii vagy fanatici de aede B. Pulvinensis), a kik istenasszonyuk ünnepségein szent dühre lobbanva, fekete ruhában, fejökön borzas prémföveggel járták be a várost. A templomban lebontott hajjal, kivont karddal szaladgáltak az oltár körül; karjukat és czombjukat meghasogatták, a kiömlő vért egymásnak italul nyujtották és trombiták és harsonák zajában jövendöltek. Tibull. I, 6, 43 és Vergil. Aeneis, VIII, 703. A syncretismus korában B. alakját összeegyeztették a görög Enyóval (’Enuw), a ki Aresszel együtt dühöng a csatában, embereket gyilkol és városokat rombol. V. ö. Tiesler, De B. cultu et sacris (Berlin, 1842).