Beneficiarii

a principales közé tartozó altisztek, kik a sánczmunkától és őrszolgálattól föl voltak mentve (vacatio munerum). Fest. ep. p. 33: beneficarii dicebantur milites, qui vacabant muneribus benefico. Ebben a kedvezményben (beneficium) ugyan csak a tartományi sereg főparancsnoka részesíthette a derekabb katonákat, de beneficarii minden magasab rangú tiszt mellé (beneficiarii consularis), a legio legatusa, a tribuni legionis, továbbá a segédcsapatok parancsnokai, sőt a pénzügyi procuratorok mellé is. Szolgálatuk a legkülönfélébb lehetett. Igy a CIL III 3412 (Aquincum) felirat szerint a beneficarius agens curam c(arceris), azaz a börtönőr teendőit látta el. A legtöbben azonban, nevezetesen a helytartó beneficiariusai közül, a katonai utak egyes fontos pontjain vagy a segédcsaptok (auxilia) táboraiban a közigazgatás vezetői voltak. Egy salonai oltárkövön (Bull. Dalm. 1892 p. 97) a beneficiarius jelvényei a jobb oldalon az irómappa s a stilustartó, a balon pózna, fölül állomásainak stationes volt a neve s Daciában Alsó Kosályon (CIL III 823, 825. 827), Vármezőn (u. o. 7645), Homoród Szt. Mártonban (u. o. 7719) s Veczelen (u. o.l 7859), Alsó Pannoniában Dállyán (u. o. 3270) s Duna Pentelén (u. o. 3327 = 10301 pr[aepositus] sta[tionis]. 10306), Felső Pannoniában Treffenben (u. o. 10787), Dernovóban (u. o. 10799), Sziszekben (u. o. 10389. 10843), Varasdinban (u. o. 10890), Tüskeváron (u. o. 10955) és Somlyó Vásárhelyen (u. o. 10957) mutathatók ki.