Berecyntes, Berecyntae

BerekunteV, Berekuntai, phrygiai néptörzs, a mely később elenyészett. Strab. 10, 469. 12, 580. Egy puszpáng-fában bővelkedő vidéket, a mely a cariai és lydiai határon terült el, róluk neveztek Berecyntius tractusnak. Plin. 5, 29. 16, 28. Sinope lakosainál a keleti szélnek a neve BerekuntiaV volt; e szélnek ezt a nevét ők nyilván anyavárosuktól, Miletustól kölcsönözték, mivel ettől esett az említett vidék kelet felé. A költők gyakran alkalmazták a Berecyntius jelzőt e helyett: Phrygius (pl. Hor. od. 1, 18, 13. 3, 19, 18. 4, 1, 22), s így volt náluk a maga mater Deum helyett Berecyntia mater (pl. Verg. A. 6, 784). Volt a grammatikusok értesítése szerint Berecyntus névvel egy város vagy várda a Sangarius folyó mellett, valamint volt még egy Berecyntus nevű hegy is.