Adulterium

muiceia, a házassági hűségnek megszegése a nő részéről. – Erre nézve Görögországban a törvény igen szigoruan intézkedett. A férj a tetten ért csábítót büntetlenül megölhette. (Lys. Eratosth. 25 köv. Demosth. Aristocr. 637, 53),vagy más módon vehetett rajta boszút (Suid. s. v. paratilletai és rajaniV), esetleg pörbe foghatta (grajh moiceiaV); az asszonyt pedig, ki ipso jure becstelenné lőn (atimia), tüstént el kellett űznie házától. V. ö. Télfy, Corp. jur. Att, 1169 köv. – Rómában, hol a házasság szentsége a patria potestas és a judicium domesticum oltalmában állott, az állam nem avatkozott az adulterium megtorlásába; ezt egészen a férjre bízta, ki a házasságtörő asszonyt (adultera) megölhette (Gell. N. A. 10, 23) vagy elűzhette (repudiare, ekbalein; Plut. rom. 22), a csábítón pedig tetszése szerint tölthette ki boszúját. Quintil. 3, 6, 27; Val. max. 6, 1, 13; Mart. 3, 85. Midőn azonban a köztársaság vége felé az erkölcsi sülyedés következtében az adulterium napirenden volt, Augustus Kr. e. 17-ben kiadta a lex Julia de adulteriis coërcendis czimű törvényt, melyben a régi megtorlási jogot korlátozva pénzbírsággal s száműzéssel bünteti az adulteriumot.