Bithynia

BiJunia, ország Kis Ázsia északkeleti részén. É. felől a Propontis, a thraciai Bosporus és a Pontus Euxinus, K. felől Paphlagonia, D. felől Galatia és Phrygia epictetus (a Sangarius folyó és az Olympus hegye), ny. felől Mysia (az Olympus és a Rhyndacus folyó) határolták. Délen erdős hegységek (az Olympus és az Orminium) húzódtak át rajta, a melyek különösen kitünő hajóépítő fát szolgáltattak; területe különben általában sík volt, a mely bőven termett búzát, árpát, hüvelyes veteményeket, fügét és szőlőt, de olajfája nem volt. Xen. Anab. 6, 4, 4. 6. Bithynium (l. o.) környékén a baromtenyésztés különösen virágzott. Nevezetesebb hegyfokai Ny.-tól K. felé: Posidium (m. Boczburun), az Arganthonius hegy kiágazásai által képezve, Acritas (m. u. a.), az astacusi tengeröböl északi végén. Melana (m. Csili) és keleten Acherusium (m. Baba). Folyói között jelentékenyebbek: Rhyndacus (m. Szuszugherli), Ascanius (Csatirga-Szu), Rhebas (m. Riva), a Bosporus közelében, a mely az Argo-hajósok útja által hiressé lett, Sangarius (m. Szakarja), Hypius (m. Milan Szu), Billacus (m. Filijasz) és a határfolyó, Parthenius (m. Partna). Tavai között említést érdemel az ’Askania limnh (m. az iszniki tó), melyet a hasonló nevű folyó átszel és a melynek keleti szögleténél Nicaea városa feküdt. Lakosai az Európából átszármazott thrax eredetű thynusoktól és bithynusoktól (Hdt. 7, 75. Thuc. 4, 75) származtak, a kik az előbbi lakosokat, a mysusokat és bebryxeket leigázták. A thynusok a sangarius mellett, a bithynusok különösen a Billaeus folyó mellett laktak. ÉK-en a mariandynusok velök szemben fenntartották magukat. Miután a lydiaiak őket leigázták, a lydus birodalom megdöltével a perzsa uralom alá kerültek. Utóbb, a mint a perzsa birodalom szétbomladozott, a thynusok benszülött fejedelmei (eparcoi) függetlenekké lettek s meg tudták védelmezi önállóságukat részben még Nagy Sándor és ennek utódai ellen is. I. Nicomedes (megh. Kr. e. 192-ben) és II. Prusias (megh. 150-ben) megerősítették és megnövelték a bithyniai birodalmat; III. Nicomedes (megh. Kr. e. 74-ben) a rómaiaknak hagyta örökségül. Ezek Bithyniát előbb Asia provinciahoz, majd Pontushoz csatolták (Bithynia et Pontus provincia) Augustus külön senatori provinciává tette. Később, Hadrianus alatt procuratori provinciává lett. II. Theodosius felosztotta két részre, nyugoti felét magát külön Bithyniának nevezte, keleti fele pedig Honorias provincia lett, a mely nevét egészen Justinianusig megtartotta. Legjelentékenyebb városai voltak: Dascylium, Cius, Nicomedia, Chalcedon, Heraclea Pontice, Prusa az Olympus mellett, Nicaea, Bithynium (később Claudiopolis). Strab. 12, 562 s köv. Plin. 5, 32, 40.