Boeotia

Boiwtia, Közép Görögország egyik vidéke, melynek határai voltak: É. az opusi locrisiak, az euboeai öböl, Ny. Phocis, D. a corinthusi öböl, Megaris és Attica, K. az euboeai öböl; területe 3193 km. Két, a természeti viszonyok tekintetében egymástól teljesen elütő részre oszlik, a melyek közül az északnyugatit copaisi, a délkeletit asopusi B.-nak nevezhetjük; amaz egy köröskörül hegyektől övezett katlanszerű mélyföld, a minők igen gyakoriak Görögországban, emez számos, többnyire szűk völgytől átszeldesett hegyvidék. A katlan délnyugati párkányát az 1570 m. magas Helicon (’Elikwn, m. Palaeo Vuni vagy a tetején levő faluról: Szagora) alkotja, árnyas és változatos lombú erdőkkel, kellemes rajzú csúcsokkal; Apollo és a múzsák székhelye. Észak felé vonuló előhegyei a katlant nyugatról határolják, ú. m. a forrásokban bővelkedő Liberthrius, a múzsák barlangjával és szentélyével, tovább északra a Tilphossius sziklafala, végre a szintén sziklás Laphistius, ma Granitza, Lebadea mellett; a Copais tó keleti partján a Phicius, melyen a sphinx tartózkodott és a Phoenicius. A Cephissu balpartján találjuk a Hadylius, Hyphantius és Acontius hegyeket, melyek az átellenben fekvő Thuriusszal szűk völgyet alkotnak a Cephisus számára. Keleten a Copais tó és a part között emelkedik 725 méterre az Apollónak szentelt háromcsúcsú Ptous. Ennek mészkő szakadékai között van a tónak legtöbb katabothrája. – Boeotia délkeleti fele szabályos folyamvölgyekből áll. Délen Megaris és Attica felől a határt a Cithaeron, ma Elateas, alkotja. Az 1410 méter magas, barátságtalan, zord hegyet a cithaeroni oroszlánvadászat, Actaeon vadászata és Oedipus kitétele teszik emlékezetessé; legvadabb helyén vezet a druoV kejalai (ma Gifto-Kastrói szoros) útja; tovább keletre Atticából a Parnes északi lejtője csatlakozván, a Cithaeron-alkotta vízválasztót az euboeai tengerig egészíti ki. Az Asopustól északra a következő kisebb magaslatok emelkednek: a Teumessus, Micalessus, Hypathus és a Messapius, utóbbi csekély távolságra az euboeai öböltől. E magaslatok között számos lapály terült el, melyeket részben a környékbeli városokról, mint Orchomenus, Lebadea, Chaeronea, Haliartus, Thebae, Plataeae, Tanagra neveztek el. Thebaetől északnyugatra volt a Thnerikon pedion, ama várostól északra pedig az ’Aonion pedion, végül az ’AJamantion pedion a Potus hegységet a Phoeniciustól választotta el. Főkép e síkságok okozták, hogy B. annyiszor szolgált Görögország csatáinak szinterül. – Északnyugati B. vízrajzában találkozunk a föld alá bukkanó folyamok (katabothrák) legjellegzetesebb példájával és ez a Copais tó, KwpaiV lemnh (Hom. Il. 5, 709: KhjissiV limnh, m. Livadiai vagy Topoliasi tó) fő kifolyása. E tó a körülfekvő hegyek forrásaiból, főképen pedig a phocisi Cephisusból (m. Mavroneri) nyerte vizét; régen a téli hónapokban kerülete elérte a 66 kilométert, nyáron azonban csak a mélyebben fekvő medenczékben maradt víz, úgy hogy maga a Cephisus medre is tisztán kivehető lett. Ezen egyes medenczéket nevezték el a régiak haliartusi, onchestusi stb. tavaknak, a melyek azonban magas vízállás idején egyetlen nagy tavat alkottak. A katabothrák (kataboJrai) a tónak főként keleti partján fordultak elő, a délin csak egy helyen, hol a parti hegyek legmesszebb nyultak be a tóba. Ennek vize, mint annyi más helyen is történik a görög föld vizeivel, az illető pontokon a mészkőhegyek üregeiben veszett el, hogy aztán a hegyek tulsó oldalán megint előbukkanjon az ú. n. kephalariákon és pedig olykor sós ízzel, jeléül annak, hogy a hegyek belsejében nem egyszer sós rétegeken hatolt át. Mivel a Copais tó katabothráinak benyilói a tó fenekénél magasabban feküsznek, a víznek megfelelő leapadásával a kephalariák folyása is meg szokott volt szűnni. Magának a Cephisusnak egykori torkolatául azt a kephalariát tartják, a mely Locris határán Larymna mellett érte el a tengert és a mely ’Agcoh-nak neveztetik. 1883-ban egy franczia (majd angol) társaság hozzálátott a tó lecsapolásához, a mi 1894-ben már nagyobb részben el is készült. A tó vizét először a Likeri (Hylicus lacus) tóba, innen a Paralimni tóba, innen megint egy 860 m. hosszú alagút segélyével az euboeai csatornába vezették, valami 25,000 hektár termőföldet nyervén ez által. A munkálatok alkalmával nagyszerű maradványaira akadtak azon töltéseknek és csatornáknak, a melyek által a régi lakosok, talán a minyaiak, szárazzá és mívelhetővé tették a tó ágyát. V. ö. Forchhammer, Hellenike, I. 159 kk. A Copais tó vizét szolgáltatták a Cephisuson kívül ettől északra a Melas (ma Mavro potamo) folyócska, délre a Probatia, ettől délre a Phalarus és a tó déli partján a Permessus (vagy Termessus). A Copaistól keletre meredek sziklapartok között fekszik a kisebb, de tiszta és mély Hylice tó (’Ąlich limnh), mely az északi partján feküdt régi várostól nyerte nevét. Ettől északnyugatra van a két óra járásnyi hosszú és fél órányi széles, régen Trephiának ma Paralimninek nevezett tó, az előbbi kettővel katabothrák áltak összekötve. Thebaenél foly az Ismenus és Dirce forrás. Délen a vidéknek nagyságra nézve második folyója, az Asopus foly, eredetét a Cithaeronon véve, majd Tanagrát érinti, aztán a határt alkotja Attica és Boeotia közt s végül az euboeai öbölbe foly. A Heliconon ered a Pegasus nyomában fakadt Hippocrene. 2 – B. földe, eltekintve a mívelésre alkalmatlan hegyektől, Görögország legtermékenyebb vidékei közé tartozott. Innen virágzó városainak nagy száma. Éghajlata a sok tó, mocsár meg a katlanszerű fekvés miatt télen nedveshideg, nyáron pedig hritelen változó, nyomasztó forróból metsző hidegre, levegője általában ködös. Bőven termett mindenféle gyümölcsöt, különösen pedig kiváló minségű buzát, miért Homerus (Il. 5, 719) a boeotiaiakat mala piona dhmon econteV-nek mondja. A Copais tó fuvolakészítésre alkalmas nádat (aulhticoV calamoV, donax, ma phlojerasnak neveztetik) szolgáltatott, mi előmozdította a boeotiaiaknál a zene mívelését. Hasonlóképen az erdős hegyeken előforduló teknősbéka (celuV)¸ a melynek teknője a reáfeszített bélhúrokkal a citharát vagy chelyst szolgáltatta. A gúnyolódó athenaeiek előtt a jómódú, földmíves boeotiaiak «jó, becsületes emberek» euhdeiV, de nagyétkűek és korlátolt elméjűek voltak és uV Boiwtia, oiV B. közmondás alatt az atticai a bárgyuságot (anaisJhsia) értette (pingues Thebani, Cic. fat. 4). Midnazonáltal B. nemcsak erőteljes katonákat, jó athleatákat és fuvolaművészeket szült, hanem nagy hadvezéreket, költőket és irókat is, minők voltak Epaminondas, Pelopidas, Hesiodus, Pindarus, Plutarchus. – Mondabeli lakói a pronasták, hectenek, aonok, temmixek, Hyantes voltak. Már inkább tartoznak a történelembe a minyaiak, kiknek főhelye Orchomenus volt s a kik legtovább védték meg függetlenségüket a hódító boeotiaiakkal szemben, úgy hogy a homerusi hajónévsorban mint külön hatalmasság szerepelnek. Az őslakókhoz számítják a cadmeusokat. Ezeket 20 évvel a dór vándorlás előtt a boeotiaiak űzték el, kik, mint aeol törzsű nép, Thessaliából a thesprotusok kebeléből vándoroltak ki. Ősi székhelyükről arnaeusoknak nevezték eredetileg s középgörögországi hazájukban vették fel a boeotiai (Boiwtoi) nevet. Homerus a thabaeieket cadmeonoknak nevezi, bár ismer már boeotiaiakat is. A régi lakosság részben meghódolt, részben a kisázsiai aeol gyarmatokba költözött. A boeotiai városok Thebae hegemoniája alatt alkották a boeotiai szövetséget. Számuk változott. Legrégibb adataink (550–480-ból való érmek) 7 szöv. várost említenek, ú. m. Acraephium, Coronae, Halairtus, Mycalessus, Plataeae, Tanagra, Thebae; Thuc. IV, 93 szerint az 5. században nem szerepelnek Acraephium, Mycalessus, Plataeae, de helyettük ott van Thespiae, Orchomenus, Copae s más tóparti városok , melyek közé talán Acraephiumot is számíthatnók. A kisebb városok a nagyobbakhoz csatlakozva (sunteleiV, summorot) voltak a szövetség tagjai. A szövetség élén az évenként változó boeotarchák (Boiwtarcai) állottak. Számuk Thuc. IV, 91 régi olvasása szerint 11, az újabb és helyesebb szerint 7 volt. Ennyi harczolt Leuctránál is Diod. XV, 53 szerint. Hatáskörükbe tartozott a polgári kormányzás, hadak vezetése, külügyek intézése, béke- és szövetségkötés; de úgy látszott, hogy az általuk kött szerződéseket a Thuc. V, 38 említette a négy tanács (boulai) megsemmisítette. A boeotarchákat súlyos büntetés érte, ha hivatalukat az illető éven túl is viselték. Testületükön kívül állott az epynomus archon, arcwn BoiwntoiV vagy en BotwtoiV.– B. nevezetesebb városai a következők voltak: Orchomenus, mely hosszasan fentartotta, független állását Thebaevel szemben, a Cephisusnak a Copiás tóba szakadása mellett, a leuctrai ütközet (371 Kr. e.) után a thebaeiek lerombolták 86-ban Kr. e. Sulla itt verte szét Mithridates hadait; tőle északra Acraephium (a mai Gardicza mellett) a Ptous lábánál, Apollo-templommal; Onchestus a tótól délre, egy míveletlen síkon, Posidon régi berkével és templomával; egy órányira nyugat felé Holiliartus (tekintélyes romjai Mazinál) a tó partján, ősi és egykor Orchomenus hatalma alá tartozó város, melyet 480. Kr. e. Xerxes, 171-ben Kr. e. pedig a macedoniai háborúban a rómaiak pusztíttotak el; 394-be Kr. e. Lysaner csatáját és életét vesztette itt el. Tovább nyugatra Ocelea (közelében Tiresias sírja), Alacomenae, Pallas Athene régi szentélyével, Coronea, Lebadea, Chaeronea; B.-nak csaknem közepén feküdt fővárosa Thebae; nem messze ettől Potniae, talán Homerus Hypothebaeje; Hyle a hasonnevű tó mellett. Az asopusi B.-ban Plataeae, a Cithaeron északi lábánál, Gargaphia forrás mellett, határán győzedelmeskedtek a görögök 479-ben Kr. e. a perzsák felett; Athenae iránti hűségéért a thebaeiek erősen gyülölték, 427-ben pedig teljesen lerombolták, Antalcidas békéje után újra felépült, de 378-ban Kr. e. a thebaeiek ismét lerombolták. Nagy Sándor pártfogása alatt megint helyre állíttatott, de jelentőségre többé nem vergődött. Keletre tőle feküdt Erythrae és Hysiae a csatatér közelében; északnyugatra Leuctra, hol 371-ben Kr. e. Epaminondas legyőzte a spartaiakat; Thesopia a Helicon keleti lejtőjén, tőle északnyugatra Ascra. Az euboeai öböl felől délről észak felé: Tanagra, az Asopus bal partján, tőle nyugatra a folyammenti pompás síkság, a Parasopia; Delium, Aulis az Euripus mellett, Salganeus; Anthedon egy kephalaria mellett; Larymna, a Celphisus torkolatának tartott kephalaria mellett. A corinthusi öböl mellett: Thisbe, Bathy kikötővel, a melynek szikláiban ma is számtalan galamb fészkel, honnan a «galambokban gazdag Thisbe» Homerusnál (Il. 2, 502); Creusa vagy Creusis a thespiaebeliek kikötője. V. ö. Strabo 9, 400 kövv. Paus. 9 k. Bursian, Geographie v. Griechenland, I. 194–251.