Branchidae

Bragcidai, egy papi nemzetség tagjai, a kik Apollo jóshelyét gondozták Didymában Miletus mellett (l. ezt, 2). Törzsökös ősük a hagyomány szerint Branchus volt, a ki mesés apjától, Apollótól örökölte a jóslás tehetségét. Az ő reá vonatkoztatott jóslóhely a B. kezében lassankint a leghíresebb Apolloszentélyek sorába emelkedett és első virágzásnak ideje (a mint azt Newton ásatásai is bizonyítják) a VI. századra esett. Még barbárok is elzarándokoltak hozzája. Az aegyptusi Necho megiddói győzelmének emlékére fogadalmi szobrot állított a jóslóhelyen. Herodot. II, 159. A fénykornak a perzsa háború vetett véget, melyben a B. némely történetírók szerint kétszinűen viselkedtek, sőt a szentélynek óriás kincseit kiszolgáltatták az ellenségnek. Xerxes kudarcza után féltek a görögség bosszújától és arra kérték a királyt, adjon nekik új otthnot, a mit aztán meg is kaptak Bactriában. Ámde később Nagy Sándor itt is utólérte őket és megtorolta rajtuk elődeik bűneit. Curtius VII, 5. Mások szerint épen vonakodtak a kincset kiadni és ezért szentélyöket feldúlták, a mely azonban Darius Nothus idején újra felépült, még pedig olyan nagyszabású terv szerint, hogy soha be nem fejeződött és mindvégig tető nélkül maradt. Ennek daczára a római korban is szerepet játszott; Caligula császár egyik vágya volt a templom befejezése, Julianus pedig saját akarata folytán a szentély prófétája volt s leromboltatta a didymai jóshely környékére épült keresztény kápolnákat. A templom leirását először Chandler adta (Ionian antiquities, III), utóbb (a Rotschild költségén eszközölt ásatások után) Rayet és Thomas (Milet et le golfe latmique II, 55–82).