Brucla

(Geogr. Rav. 188, 11 Brutia), római község Daciában, a tabula Peutingeriana szerint 12 r. mérföldre feküdt Apulumtól s ugyannnyira Salinae-Felvincztől, mely távolságoknak Nagy Enyed felel meg. Jelentőségét kétségkivül a szomszédos aranybányavidéknek köszönhette. A közeleső Fel-Gyógyban talált egy felirat (CIL III 941) szerint már Trajanus idejében alkottak Bruclában a bányabérlők collegiumot, melynek magistere a császár üdvéért Juppiternek oltárt emelt. Magától a helytartótól ered a másik fel-gyógyi (CIL III 940) felirat 158-ból s ugyancsak a császár üdvéért szól. Ellenben a helytartó, P. Furius Saturninus tiszteletére készítette 161-ben az oltárt (CIL III 943) P. Aelius Maximianus, kit a felirat a colonia decuriójának nevez, de ez jóllehet a követ Nagy Enyeden találták, nem vonatkozhatik Bruclára, mivel az Már Antonius Pius császár óta elvesztette jelentőségét s aligha kapta meg a városi jogot. Hasonlókép a Nagy Enyedről származó CIL III 942 feliratban említett II vir coloniae is minden valószinüség szerint Sarmizegethusa tisztviselője volt. Mommsen, CIL III p. 178.