Brutti, Britti

(ager Bruttius, Bruttiorum ager, de nem Bruttium), Brettioi, h Brettia, h Brettianh, Italia legdélibb tartománya a félsziget legvégén; három oldal felől tenger, északon meg Lucania, illetőleg a thurii felé folyó Laus (m. Laino) határolja; m. Calabria ulteriore vagyis Reggio és Chatanzaro olasz kerületek. Az Appenninus végig húzódik rajta egészen a siciliai tengerszorosig s több hegyfokot alkot, úgymint: a keleti parton Crimisa, Lacinium (m. Capo delle Colonne v. di Nau), Cocynthum; a déli parton Zephyrium, Heraclium (m. Capo di Spartivento) és Leucopetra; a nyugati parton Scyllaeum. Legnevezetesebb hegycsúcsok a Clibanus és a Sila erdőség. Dion. Hal. 20, 15. Figyelemre méltóbb folyók nyugaton a Laus, keleten a Crathis és Neaethus. Az erdőkben gazdag tartomány különösen kitűnt baromtenyésztésével, a Sila hegyláncz fenyveseinek szurokja pedig nagyon híres volt. – Legrégibb lakósai az oenotriusok, a kikhez utóbb a siculusok, majd meg (Kr. e. 445. v. 356.) egyes lucaniai törzsek járultak, kiket új hazájukban bruttiusoknak (Brettioi, állítólag lucaniai nyelven a m. elpártolók) neveztek; ezt a nevet azután metonymice az általuk elfoglalt föld neve gyanánt is használták. Ez a durva és barbár nép jobbára a tartomány belsejében lakott, míg a partokon görög gyarmatok terültek el. Mivel a lakósok Pyrrhus szövetségesei voltak, Róma haddal támadta meg s Kr. e. 272-ben meg is hódította. A második pún háborúban a lakósság egy része Hannibalhoz állott, de a rómaiak leigázták s büntetésül az állam rabszolgáivá tették. Ettől fogva hanyatlani kezdett az ország s föl sem virult többé. Legjelentősebb városok (északkeleten kezdve): a Neaethus folyótól északra Petelia (Pethlia), m. romok Strongolinál, híres önvédelmi harczáról Hannibal ellen Kr. e. 216-ban, Croton (Krotwn), m. Crotona; Scylacium (Skullakion, Scullhtion, Verg. A. 3, 553: navifragum Scylaceum), ma Squillace, a hasonló nevű tengeröböltől egy mfdre, állítólag Athenae alapította; Locri Epizephyrii (Lokroi ’Epizejurioi), m. romok Motta di Burzano mellett, két várral, a locrisbeliek alapították Kr. e. 683-ban s virágzó kereskedő várossá fejlődött, de Dionysius elpusztította, később azonban újra fölépült, híres volt Zaleucus nevű törvényhozójáról és Proserpina fényes templomáról. A nyugati parton: Rhegium (’Rhgion), m. Reggio; Scyllaeum a hasonló nevű hegyfoknál a tengerszoros legszűkebb helyén, m. Scilla v. Sciglio; Medma v. Medama (Mesma, Medama), m. Mesima, szintén a locrisbeliek alapítása, híres forrással; Hipponium, amelyet a rómaiak később Vibo Valentiának neveztek, m. Bivona; Temesa (Temesa), egyike Italia legrégibb városainak, rézbányáiról híres volt már Homerus (Od. 1, 184) szerint, m. romok Torre di Lupo mellett; Terina (Terina); Clampetia (Lampeteia). A tartomány belsejében: Consentia (m. Cosenza) a Crathis folyó mellett, a bruttiusok főhelye; Pandosia, az Acheron folyó mellett itt halt meg epirusi Alexander (Liv. 8, 24), a rómaiak idejében megsemmisült; Mamertium. Strab. 6, 254 k. – Irodalom: Lenormant, La Grand-Grèce, Paris 1881–4, I, 4–14 fej. Jung, Müller I. Handbuch 3, 472 k. Kiepert, Lehrbuch der alten Geographie 396–9. Nissen, Ital. Landeskunde I, 244 k. 527. 535. 537.