Boulh

tanács. A nemesek, előkelők tanácsát, szemben az egész sereg közgyűlésével már Homerus is említi. Il. 2, 53. kk. A későbbi aristocratikában is ilyen, születésen és társadalmi rangon alapuló tanácsot találunk, a democratikus államokban pedig a polgárok összességéből választott vagy kisorsolt testületeket, melyek a boulh név alatt intézték az állami ügyeket, míg amaz aristocratikus tanácsok többnyire (így Spartában is) a gerousia nevet viselték. A boulh hatásköre az egyes államokban különböző volt; legpontosabban az athenaei «ötszázak tanácsát» (b. oi pentakosioi) ismerjük. Ez Solon korában, vagy talán már a Dracóéban (Aristot. pol. Ath. 4, 3, de ezt a tudósítást nem tartják hitelesnek) még csak 400 tagból állott, Draco idejében állítólag az összes fegyvertviselő polgárokból alakult, Solon törvényei szerint pedig a három első vagyonosztályba tartozó harmincz évesnél idősebb polgárokból, oly módon, hogy a régi négy phylétől megválasztott jelöltekből százat-százat sorsoltak ki minden évben. Az ötszázas szám Clisthenestől ered s az új phylerenden alapúl; attól kezdve a tíz phyle mindenikéből 50–50 tanácsost sorsoltak ki. Aristides óta a thetes osztálya is bejutott a tanácsba, s attól kezdve (életében legfellebb kétszer) minden athenaei polgár lehetett a tanács tagja. 306-ban, a két új phyle (Antigonis és Demetrias) alakításakor a tanács száma 600-ra emelkedett. Később ismét visszatértek a tíz phyléhez és a nekik megfelelő 500-as számhoz; míg aztán 265-ben ismét egy új Ptolemais, 200-ban egy Attalis phyle alakult; ekkor, úgy látszik, megint 600 lett a tanácsosok száma, míg aztán Hadrianus alatt a tizenharmadik (Hadrianis) phyle alakulásakor ismét visszatértek az ötszázas számra. A tanács tagjait kisorsolásuk után vizsgálat (docimasia) alá vetették, mint a többi állami tisztviselőket, még pedig a régi tanács előtt; visszautasítása esetén a jelölt későbbi időben a heliaeához felebbezhetett. Hivatalba lépésekor, mely ünnepies áldozással (eisithria) volt összekötve, megesküdött a tanács, hogy az állam érdekeit gondozni fogja, és hatalma körén nem lép túl. A tanács tagjai hivataloskodásuk alatt fel voltak mentve a hadiszolgálat alól, díszhelyük volt a szinházban, s ha testületileg mutatkoztak, myrtuskoszorút viselhettek. A democratia kifejlődése óta napidíjuk is volt, kezdetben egy drachma, a 4. század végétől öt obulus, egy drachma pedig csak az ügyvivő bizottság tagjainak (misJoV bouleutikoV). Az év folyamán a tanács maga is kitaszíthatta kebeléből valamely tagját (ekjullojoria), ki azonban a törvényszékhez felebbezhetett. Az év végén a tanácsosok ép úgy számot tartoztak adni hivataloskodásukról, mint a többi tisztviselők. Szokás volt, hogy a nép, ha meg volt elégedve a tanács működésével, arany koszorút szavazott meg neki, melyet aztán valamely templomban őriztek. A tanács feladata első sorban az volt, hogy előre megvitasson minden ügyet, mielőtt még a népgyűlés elé került, és a vita eredményét előleges határozat (probouleuma) alakjában terjeszsze a népgyűlés elé: tehát a féktelen tömeguralom mérséklésére volt hivatva, noha bizony a nép nem egyszer a tanács véleményének meghallgatása nélkül is határozott. A tanács fogadta a hadvezérek jelentéseit, ő vezetett idegen követségeket a népgyűlés elé. Kiterjedt közigazgatási hatásköre is volt, kivált a pénzügyek terén. Ő adta bérbe az állami jószágok jövedelmét, a vámokat, fej- és másnemű adókat, ő hajtatta is be (a poleták útján) a bérösszegeket, s a késedelmes bérlőket börtönbe vethette. Dem. Timor. 146. Birságolási joga is volt, de csak ötszáz drachma erejéig; a nagyobb büntetést kivánó ügyeket a népgyűlés vagy a heliaea elé terjesztette. A kilencz archon előleges vizsgálatát (dokimasia-ját) ő vezette. Teljes hatalma azonban csak akkor volt, ha a nép külön határozat útján felruházta vele (b. autokratwr, Dem. de falsa leg. 154). Az ügyvitel megkönnyítése végett a tanács a tíz törzs szerint tíz ügyvivő bizottságra oszlott, melynek tagjait prutaneiV néven nevezték. Az ügyvivő phylék sorát sors útján határozták meg. Az ügyvitel ideje (egy prutaneia) az év egy tizedére, tehát 35–36, szökőévben 38–39 napra terjedt. Az ügyvivő phylébe (julh prutaneuousa) tartozó tanácsosok, a prutaneiV, ezen idő alatt legalább egy harmad részben (Arist. pol. Ath. 44, 1) mindig együtt voltak hivatalos helyiségükben, a piaczon, a tanácsház és okirattár szomszédságában lévő ú. n. Sciasban vagy Tholusban (QoloV). Elnökük (epistathV twn trutanewn) mindég csak egy-egy napon és éjszakán át viselte sors útján kapott hivatalát, és egy prytania alatt csupán csak egyszer; ez őrizte az államkincstár és okirattár kulcsát, s az állam pecsétjét, s az 5. században ő elnökölt a tanács ülésein is, a népgyűléseken is. A 4. századtól kezdve azonban (378/7 óta) ezt a tisztet nem ő, hanem egy másik epistathV, az ú. n. e. twn troedrwn viselte. Ugyanis ettől az időtől kezdve az e. twn prutanewn minden tanács- és népgyűlés előtt az ügyvivő phylén kívül lévő kilencz többi phyléből kilencz tanácsost sorsolt ki, az ú. n. proedoV-okat, s ezek közül ismét sors útján a most említett másik epistathV-t, ki a proedrusokkal együtt a prytanisoktól meghatározott napirend (programma) szerint a tanács- és népgyűlés tárgyalásait vezette, úgy hogy az előbb említett epistathV-nak hatásköre épen csak a proedrusok és az új epistates kisorsolására szorítkozott. Az epistathV twn proedrwn tiszte évenkint csak egyszer, a proedrus tiszte egy prytania alatt csak egyszer volt elnyerhető. – A tanácshoz tartozó tisztviselők közt az első helyet a tanácsjegyző (grammateiV thV bouchV, vagy csak: grammateuV) foglalta el. Ezt kezdetben az ügyvitelben épen részt nem vevő phylék tancásosai közül választották, prtaniánként mást és mást, 368/7-től kezdve pedig egy évessé vált a hivatal. Teendője a tanács és népgyűlés végzéseinek saját nevével hitelesített följegyeztetése volt. Az említett évtől kezdve egy másik jegyzőt is említenek a feliratok, gr. o kata prutaneian néven. 322/1 óta a grammateuV thV boulhV helyett egy anagrajeuV nevű egy-éves jegyző szerepel a feliratokban, kinek czíme 319/8 óta grammateuV thV boulhV, kai tou dhmou, vagy csak gr. tou dhmou lett. A negyedik század közepén egy ideig egy antigrajeuV nevű tisztviselő is szerepel, ki a népnek az államjövedelmekről pyrtaniánként jelentést tett. A második század kezdetén ez a név szintén tanácsjegyzőt jelölt. A tanácsosokból való jegyzőkön kívül voltak még nemtanácsos másodjegyzők (upogrammateuV) is, kik a jegyzőt munkájában támogatták. A tanács pénztárát a tanácsosok közül választott pénztárosok (tamiai) kezelték. – Irodalom. A. Meier, Busolt, Gilbert és Schömann – Lipsius f. államrégiségi kézikönyvek illető fejezetein kívül v. ö. Heydemann, De senatu Ath. quaestiones epigraphicae, Strassburg 1880. Nálunk: Krcsméry Károly, Értekezés Athén ötszáz tanácsáról, Turócz Szt. Márton, 1882.