Bulla

tulajdonképen buborék; aztán hasonlóságánál fogva az a lencsealakú, 5 centiméter átmérőjű tok, melyet régi etruscus szokás szerint eleinte csak a patriciusoknak, később pedig általában a szabadoknak gyermekei (ingenui; Cic. Verr. 1, 58, 152) szoktak szalagon a nyakukban hordani. Gazdagoknál aranyból (168. á., a tulajdonos nevével Host[us] Hos[stilius], szegényeknél bőrből volt (bulla scortea; v. ö. Juv. 5, 164 köv.). A fiúk a férfitoga felvételekor, a leányok férjhezmenetelükkor szokták letenni s a házi isteneknek felajánlani. Eredetileg talizmánt viseltek benne (l. Baskania); azért a diadalmenetet tartó hadvezérek is nyakukba szokták akasztani. Macrob. Sat. 1, 6, 9. Bullatus a. m. b.-t viselő gyermek; ilyennek képét adja a 196. á.