Callisthenes

KallisJenhV. – 1. Aristoteles unokaöcscse, szül. 360-ban kr. e. Olynthusban. Nagybátyja és Theophrastus oktatásában részesülvén, Athenaeben telepedett le és ott különösen történetirással foglalkozott. Nagy Sándort elkisérte ázsiai hadjárataiban, de utóbb szókimondásával megharagította a királyt, úgy hogy ez őt, miután még összeesküvés gyanujába is keveredett, börtönbe vettette, a hol meg is halt. Plut. Alex. 52. Arr. exp. Alex. IV, 14. – Történeti művei: 1) ’Ellhnika, 10 könyvben, 387–357, az antalcidasi békétől a phocisi háborúig; 2) peri tou ierou polemou (a phocisi háború); 3) Makedonika és Qrakika talán egy periplouV is; 4) N. Sándor ázsiai hadjáratait Persika czímű művében tárgyalta. Természetrajzi tanulmányaira utal Plinius. Ind. ad hist. nat. XII, XIII és Chalchid. in Tim. 340. Történeti iratait sűrűn használták föl N. Sándor későbbi történetirói. V. ö. Westermann, de Call. Olynth. … comm. (Lipcse, 1838–1842). Töredékeit l. Geier, Alex. hist. script. 232–272. l. és Müller, script. rerum Alex. (a Didot-féle Arrianus függeléke, Páris 1846, 1868). – C. nevéhez fűződik N. Sándor regényesen megirt története, mely valószinűleg a Kr. u. II. században készült Alexandriában és a III. század keleti császárjai alatt bővült. Pseudo Callisthenes e munkája, melyet latin, syriai és armeniai nyelvre is lefordítottak, legfontosabb forrása volt a Sándor-monda középkori feldolgozásainak. Kiadta Müller (Didot-féle Arrian.) és Meusel (Jahrb. f. class. Phil. 1871). v. ö. Zacher, Pseudo-Callisthenes, Halle 1867. – 2. Attikai szónok, ki a phocisi háború végén Philippus közeledtére védelmi állapotba helyezte a várost; utóbb azok sorában említik, kiket Herpalus megvesztegetett. Nem bizonyos, hogy a Dinarchus készítette eiVaggelia, kata KallisJenouV ő reá vonatkozik-e.