Callistratus

KallistratoV. – 1. Híres athenaei szónok Aphidnaeből Atticában; állítólag az Athenae és Thebae czivódási tárgyát képező Oropus kikötő városról mondott nevezetes beszéde ébresztette fel Demosthenesben a szónoklat iránt való szeretetet. Kr. e. 377-ben Timotheusszal és Chabriasszal, 372-ben Chabriasszal és Iphicratesszel együtt hadvezérkedett. Később száműzve Methonéba, majd Byzantiumba ment, a honnan polgártársainak engedelme nélkül térvén vissza, kivégeztetett. Xen. Hell. 6, 2, 39; 3, 3, 10. Lycurg. Leocr. 93. – 2. Grammatikus a Kr. e. harmadik és második század határán, byzantiumi Aristophanes tanítványa. Különösen a régi íróknak, nevezetesen Homerusnak, Pindarusnak és a tragikusoknak magyarázásával foglalkozott; diorJwtika műve Homerus szövegére vonatkozott, a proV tas aJethseiV czímű Aristarchsu homerusi szövegcritikája ellen irányult. Emlittetnek még summicta és peri etairwn czímü munkái. – Irodalom: Schmidt, De Callistrato Aristophaneo, Nauck könyvében, De Aristoph. Byz. 1848. – 3. Sophista, talán a Kr. u. harmadik században. Mesterkélt stilusban tanulság nélkül írt ekjraVeiV czímű, ránk maradt munkájában a két Philostratus (Flavius Ph. és az ifjabb Ph., l. Philostratus, 2, 3) mintájára ismertet 10 szobrot, többnyire görögországiakat, de más országbelieket is, mint pl. a Memnonét Aethiopiában. – Irodalom: Szövege a két Philostratus eikoneV cz. művei tartalmával való rokonságánál fogva ezekkel együtt kiadva Kayertől (Teubner, 1853) és Westermantól (Par. 1849).