Caninii

plebejus család, mely több ágra (Rebilus, Gallus) szakadt. – 1. M. Can. Rebilus, ki 170-ben Kr. e. követségben járt a macedoniai Perseusnál. Liv .43, 11. – 2. C. Can. Reb. J. Caesar legatusa Galliában 52–51-ben Kr. e. Caes. b. g. 7, 83. 90. 8, 24. 26 kk. Caesar 49-ben Scribonius Libóhoz küldte, hogy Pompejusszal békét hozzanak létre. Caes. b. c. 1, 26. A következő évben az afrikai hadjáratban működött s csak nagy bajjal menekült meg a Curivóal együtt Jubától szenvedett vereség után. Caes. b. c, 2. 24. Scipio legyőzetése után 46-ban elfoglalta Thapsust (Caes. b. afr. 86. 93), majd Hispaniában harczolt s 45-ben Qu. Fabiusnak váratlan halálával Caesarnak consultársává lőn az utolsó napon, mi Cicerónak sok gúnyos élczre adott okot. Cic. ad. fam. 7, 30, 1. Plut. Caes. 58. Tac. hist. 3, 37. Macrob. sat. 2, 3. – 3. (C. v. L.) Can. Gallus. Kr. e. 56-ban mint néptribunus Pompejus érdekében működött, hogy Aegyptus ügyeinek rendezését reá bizzák. Plut. Pomp. 49. 51-ben valószinüleg Achaia provincia praetora volt, hol Cicero is, kivel barátságos viszonyban volt, találkozott vele Ciliciába mentében. A polgárháború alatt egyik párthoz sem szegődött s 43-ban halt meg. Cic. ad. Att. 16, 14, 4. – 4. A. Can. Satyrus, egyike Cicero házibarátainak, kinek a consulság elérésénél sok jó szolgálatával élt; e miatt aztán nem is fogadta el Atticus nagybátyjának, az uzsorás Caeciliusnak perét, melyet Can. ellen csalárd birtokvásárlás czímén indított. Cic. ad. Att. 1, 1, 3.