Caprotina

az ókori Rómában egyrészt Junónak egyik mellékneve, másrészt azon ünnepségeké, melyeket az ő tiszteletére Quintilis hónap első negyedében (Nonae Caprotinae, julius 7) ünnepeltek. Eredetét egy hadi cselre vezetik vissza, melyet a római őstörténet egy Tutula vagy Philotis nevű római rabszolgaasszonynak tulajdonit. Plutarchus, Camillus élete 33. Midőn ugyanis a rómaiak a latinusokkal háborúskodtak, s az utóbbiak az előbbiektől asszonyokat kértek, Tutula arra a gondolatra jött, hogy őt más rabnőkkel egyetemben öltöztessék a szabad asszonyok ruhájába és szolgáltassák ki a latinusoknak. Mikor ez megtörtént s a latinusok a nász után táborukban mélyen aludtak, Tutula egy vad fügefára (caprificus) mászott s onnan a rómaiaknak tűzjelt adott, melyet a latinusok elől ruhájával takart el. A rómaiak erre meglepték s elfoglalták az ellenséges tábort. Macrob. Sat. I. 11.