Carpi

daciai néptörzs a Duna torkolata körül, a rómaiakra nézve csak a III. század eleje óta vált veszedelmessé betöréseivel, melyeket különösen Dacia és Moesia lakossága sinylett meg (CIL III 1054 Apulumból: [I.] o. m. G. Val. Sarapio a Carpis liberatus pro salute sua et suorum v. l. p.). Midőn Kr. u. 238–241 között Alsó Moesia helytartója megtagadta az évdíjat, melyet a Carpi azon jogon követeltek, hogy a gótoknál különbek (Petrus Patric. frg. 8), 245-ben betörtek a római területre, de Philippus császár kiverte Daciából s Moesiából és elsőnek fölvette a Carpicus melléknevet. Cohen, V² 135. 3. Veszedelmesebb volt a Carpi betörése Moesiába Decius császár idejében, mert ekkor Cniva vezérlete a latt a gótokkal szövetkeztek volt s a háborúban maga a császár elesett, úgy hogy utódja Trebonianus Gallus kénytelen volt az évdíjat megadni. Mindazonáltal a betörések megújultak, míg végre Aurelianus császár a Dunán átkelve, őket saját földjükön annyira meg nem verte, hogy a rómaiakhoz védenczi viszonyba léptek. A senatus a császárt a Carpicus melléknévvel tüntette ki. Hist. Aug. Aur. 30, 4 s. CIL II 4506. III s. 7586. Ezt a melléknevet viselik még Diocletianus s Galerius, nemkülönben Maximianus és Constantius, végre I. Constantinus császárok a carpusokon aratott kisebb győzelmeik révén, melyeknek az a következménye is volt, hogy a Carpi jelentékeny része már 295-ben Pannoniában (Amm. Marc. XXVIII 1. 5.) és Moesiában telepíttetett meg. A kik visszamaradtak, I. Theodosius idejében Karpodakai neve alatt mint a hunnok szövetségesei említtetnek. Zosimus IV 34.